Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
55 ez természetesen lehetséges, de mésztartalmú kövekre még a szervezeten kívül sem hathat. Egészben véve Naunynnak kell igazat adnunk, ki azt állította, hogy a vegyes, könnyen emészthető, nem hosszú időközökben nyújtott étkezések bő folyadékbevitel mellett a legjobb Cholagogum. Ha tehát az epe chemiai összetételét ismereteink mai állása szerint nem is tudjuk kellőképen diétásán befolyásolni, mégis van egy szempont, melyet a diéta megállapításánál elfelejtenünk nem szabad. Képesek vagyunk néha diétásán azon hurutos. vagy lobos bélzavarokat befolyásolni, melyek felől az epehólyag első bakteri- tikus kőképző fertőzése megindult és állandó tápot kap. A fehérjetartalmú tápanyagok korlátozása, sőt egy időre való kiküszöbölése által sikerülhet a bélben folyó fehérjerothadást csökkenteni, a baktériumflórát megváltoztatni és főképen a bacterium coli erős burjánzását más bacteriumokéval pótolni, amelyek az epében nem találnak olyan jó búvóhelyet és táptalajt, mint éppen ezen proteolytikus baktériumok. Lisztes levesek, könnyű főtt tészták, hígított tej és aludttej, kefir és yoghurt-kúrák prophylaktikus hatását néha a gyakorlatban is láthatjuk. Hány bélatoniás, puffadt, idült gyomor- és bél- hurutos embert ismerünk, kinek sárgás sklerája, duzzadt mája és urobilintartalmú vizelete amellett szól, hogy a hurutos fertőzés az epeutakra terjedt! Ezen emberek, kiket az angolok találóan „bilious“- oknak neveznek, fehérjeszegény, de könnyen assimilálödó szénhyd- ratokban dús diéta mellett, bélhurutukkal együtt epés kinézésüket is elveszítik. Gyógyszerek prophylaktikus intézkedéseinkben csak indirekte szerepelhetnek, például gyenge hashajtók bétatonia esetében, alka- líák és belladonna hyperaciditás mellett, sósav, pepsin és pankreas sósavhiány és béldyspepsia jelenlétében. Az epekőbaj tulajdon- képeni gyógyszeres kezelését a következő fejezetben fogom tárgyalni, amely a már kifejezett betegség therapiájával foglalkozik. A kifejlett epeköbetegség néhány fontos mozzanatáról, szövődményéről és a gyakorló orvos therápiás állásfoglalásáról. Az epekőbaj első felvonása az epepangás és a cholestearin- kőképződés volt. A második a hozzájáruló kőképző hurut és a vegyes kövek képződése. E két felvonás tartalmazza azonban csupán az epekőbetegség drámai expozícióját. A tulajdonképeni betegség csak a harmadik felvonással kezdődik, az ilyen módon előkészített köves epehólyag heveny gyulladásával és a tipikus epekő kálikéval. Ezen felvonásból kifejlődhetnek azután a többiek, a kövek vándorlása, a szűk kivezető csövekben való megakadása, a hólyag átfúró- dása, a komplikáló pankreas-megbetegedés, a hólyagrák és mások. A kövekkel telt epehólyag heveny gyulladása különböző módón történhetik. Megeshetik, hogy a kőképző hurut bacillusai virulen- ciájukban fokozódtak akkor, amikor egy konkrementum az epe lefolyását a hólyagnyakban teljesen megakasztja. De előfordulhat az is, hogy baktériumok haematogén úton kerülnek az epehólyagba. A
