Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
utat és módot a megakadályozására vagy a leküzdésére. Ez a jövő feladata és pedig remélhetőleg hálás feladata. Mindazok, akik elméletileg vagy gyakorlatilag az epekőbajjal foglalkoznak, ebben az irányban nagy haladást várnak a belgyógyászoktól, akiknek az utolsó 20 évben az epekőbaj therapiájánaik egyes hatalmas domíniumait a sebészetnek kellett átadniok. Hogy ezeket a várakozásokat illusztráljam, citálom egy pathologiai chemikusnak, Fiirthnek és a legkiválóbb epesebésznek, Kehrnek a szavait. Fürth azt írja: „Ha a kőképződés döntő mozzanata a fizikai chemia egyensúlyzavara, akkor a nélkül is, hogy a tudomány haladásától csodákat várnánk, azt remélhetjük, hogy majd utat-módot találnak ezen egyensúlyzavarok megszüntetésére. Bármennyire respektálom a tiszta tudományt, még sem szégyenlem magamnak bevallani, hogy eredményeink közül azok okozzák nekem a legtisztább örömet, amelyekről akár joggal, akár nem, azt várhatom, hogy a positiv szenvedéseknek egy bizonyos mennyiségét a világ folyásából kiküszöbölik.“ Kehr szerint viszont „az, aki az epekőképződés első okait megállapítani és megszüntetni tanítja, az emberiség nagyobb hálájára számíthat, mint a világ összes sebészei együttvéve“. Már jóval ismertebb területeken mozog a prophylaxisunk, hogyha az epepangás megakadályozására irányul. Bár az általános hygiene szerint mindenkinek olyanformán kellene élnie, hogy az epepangás be ne következhessék, mégis mint orvosok csak egyes különösen veszélyeztetett helyzetek mellett fogunk aktiv prophylaxist gyakorolhatni. Ilyen helyzetben vannak azok, kik már epekőben szenvedtek, jobban mondva azok, akiknél az epekőbaj biztosan diagnostizálható volt, de ismét a lappangási időszakba ment vissza, azok, akik epekő-műtétnek voltak alávetve és akiket most újabb konkrementumképződéstől meg kell óvni, továbbá a typhus-recon- valescensek, az elhájasodott egyének, a bélatoniában és gyomor- bélhurntban szenvedők, s végre a terhesek és a gyermekágyasok. Az epe tudvalevőleg akkor folyik a bélbe, ha a savanyú gyomor- bennék a duodenum nyálkahártyáját éri. Fontos tehát, hogy az epének a hólyagban való retentiója ne tartson túlsokáig. amit gyakoribb könnyebb étkezések édtal el tudunk érni. A diafragma erőteljes mozgásai mintegy kipréselik az epehólyag tartalmát és azért fontos, hogy az ilyen módon veszélyeztetett egyéneknél a hasi légzés rendszeres gyakorlására súlyt helyezzünk. Ami az abdominális zsír fel- halmozódását előmozdítja, megakadályozza a diafragma leszállását is. A terhességi hygiene legfontosabb szabályai közé tartoznék az, hogy a fiatal anyák túlságos elhízását megakadályozzuk. Főképpen azoknál a gyermekágyasoknál és fiatal szoptató anyáknál látjuk az epeköveket fellépni, akik célszerűtlen táplálkozás, bőséges szén- hydrat- és zsírfelvétel, s hiányos mozgás révén erősen elhájasodtak. Különösen a középosztály egyes ambiciózus fiatal anyáinál gyakran látjuk az elhízás és az epekő együttes előfordulását, azoknál a naiv primiparáknál, akik azt hiszik, hogy a születendő gyermek és a
