Flór Ferencz: Kisdedápolás (Pest)

ge minden ember-barátnak, mert védelem nélkül látjuk vívni az ártatlan szenvedőket hatalmas ellenséggel. — Hányszor ragadják u- gyan-is túl eszméletén kínos fájdalmai az erejében fogyott vajúdó anyát, hányszor l^pik* meg véletlen a’ szűlfájdalmak, s kivált hányszor orvosi segedelem szűkében ügyetlen, hozzá nem értő kezek között, és illyenkor ki védje, ki oltalmazza a’ gyenge újonnan szülöttet ki ápolja illendő gyengeséggel a' tehetetlen magzatot ? ki, sírva lép az életbe, mintegy segedelmét könyörögve másoknak e veszélyei teljes pállya’ kezdetén: — De tegyük-fel a* legszerencsésebb szülést gondoljunk egy, ép magzatot életet mosolygani a* halál harczát kiállott anya' keblén: avagy az anyai keblen határozódik e az emberi élet utolsó czélja } nem kívánunk e’ nőni, erősödni , telyes virágzásu férfikort, és tartós egésségü vénséget érni? — ’s mind ezt hányféle történetes környületek , hány akarva, vagy tudatlanságból tett intézkedések, és az életnek mily sokféle testi, ’s lelki befolyási határozzák ? úgy, hogy leg- többnyire első nevelőinktől függ: vallyon ép lelkű, izmos testű, 's egésséges polgári leen- dünk-é e'bajokkal terhes világnak, vagy első korunktól keblűnkben hordozzuk! az előbb, vagy utóbb kifejlendő nyavalyák’ fészkeit, és rövid gyenge gyermekségűnbből férfikort soha nem érve, korán hanyatló vénségbe törp üljünk- Ezeket, és több Hlyeket gondolóra véve, úgy hiszem, czéliránytalan munkába nem fogtam , ha mint kezdő orvos az emberi életet kezdeténél veszem vizsgálat alá, azt a’ bölcsőtől kezdve, első éveiben kísérem, reményivé