Flór Ferencz: Kisdedápolás (Pest)
22 azonban éppen ellenkező történik í mert az egybenyo- inatott belrészek oda vonulnak, hol legkisebb az el- lentállás, nagyon természetes tehát, hogy az ágyék, vagy köldökgyűrűn leghamarabb mutathatják magokat; bizonyltja ezt a’ tapasztalás, mert az álatoknál sőt az oly nemzeteknél-is, kik pólyákkal nem e'lnek, soha, vagy felette ritkán erednek az einlitett sérvek. — De ez mind hijába, mert oly nagy ereje van a* hibás szokásnak, és begyökerezett előítéleteknek, hogy az anyák tiltják gyermekeiknek a’ gyenge ála- tocskák’ sérelmeit, de nyugottan tekintik, ha tulajdon csecsemőjik kimeresztett végtagokkal , kemény takaróba szoritatnak, és ezen, valóban sajnálandó helyezetben heteken, sőt hónapokon által kinoz- tatnak. Levetkezik az anya, *s szinte feloldja köntöseit nagyobb gyermekeinek lefekvés előtt; — szabad ezt tenni a’ raboskodónak-is; — és csak az ártatlan csecsemő kéntelen ekkor-is feszes bilincseit hordani, ha pedig ébredvén siránkozik: nem elég, hogy megfősz- tatott szükséges nyugalmától, de még számtalan csendesítő, ’s gyakran ártalmas szerekkel futnak segítségükre felvigyázói. Valamint ez, úgy szinte kár- hozatos szokás az-is, midőn a* gyermeket tisztogatás, vagy átöltöztetés’ alkalmával a’ dajkák tulajdon térd- jeikre hanvat fektetik, hogy igy feje lefelé függjön; ez okoz gyakran golyvát, mirigyes nyakat, sőt néha pillanati halált-is gutaütés által. — Hasonlóan helyben nem hagyható, ha pályázás* alkalmával a’ gyermek’ vállai hátra, 's karjai lefelé feszitetnek, hogy igy domború mellet kaphassanak.
