Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Második rész. A' tetszhalálról különösen, 's annak nemeiről - Első Osztály. Levegő hijányból eredő tetszhalál - Vizbefúlás
27 még olyan állatoknál is, kik legtovább bírják leheletöket viszszatartani, csak hamar félbehagyó akarat nélküli (automations) mozgásokkal váltatnak fel; mcllyckben a’ testnek minden részei részesülnek. — Eszmélet elvesztés után a’veszéllyel küzdő állat megnyitja szá ját, kitágul annak mellkassá, előrehajlik dereka, ’s végtagjai egymáshoz közeiknek; ellankadnak végre izmai, ’s teste megmered; ezen tünemények csak nem ezen renddel újulnak meg több ízben, mig végre lassanként meg szikinek; nem hajlik előre többé a’ derék, a’ végtagok nem közelítek egymáshoz; a’mellkas nem tágül; csupán a’ száj nyílik közben közben félig meg, és ezen mozgás Jeghoszszabb ideig tart-el. — A’ mellkasi tágulás, és öszvehüzódás a’ tüdőkben találtató, de a’ beható nedvesség által kitolatott levegő által okoztatik. A’ viz alá merült, és bizonyos ideig alatta maradott emberek következő tüneteket mutatnak : egész testök többnyire oly hidegségü mint a’ nedvesség, meJIy alá merültek; végtagjaik meredtek; fejők, ’s ábrázatjok duzzadt, melly utolsó szederjes is; megdagadt nyelvük szájokból néha kifelé függ, máskor ellenben véres ta jtékkal fedett, és a’ toroknyílást tömi be. A’ mellkas és has puífadt, továbbá érzékeik, ér- verésök, leheletek el van fojtva, ’s átaljában semmi élctjellel nem bírnak. 5. §. A’ víznek behatásáról. Iloszszas tanakodásra nyújtott alkalmat azon kérdés, vallyon a vizbefuíladt embernek gyomrába, vagy tüdőjébe hat a’ viz? valóban nehéz dolog a’ bonczolás felett oly igen külön
