Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Első Rész. A' tetszhalálról átaljában - Bévezetés
4 leginkább a’ testalkattá!, indító okoktól, ’s gyógymódtól, függő különösségeket mutatnak. Nem ritkán elözik-meg azokat elótünemények, mint : szívgödörtáji nyugtalan szorongatás; szemszikrázás; fiilzúgás csengés; haskorgás; hányás ; gyenge, kicsiny, félbehagyó érütés; rendetlen szívöszvehűzódás; hideg veríték, orr, *s ábrázat; halavány ajkak; ásítás; sóhajtás *s a’ t. Mindazonáltal néha a’legdühösebb ostromok is hirtelen jelennek-meg, mellyeknek tartásuk nehány perczektól órákig, sót napokig is elterjed. Azonban a’ tartósságtól nem mindenkor lehet az ostrom’ dühösségére Ítélni, mert p. o. a’ méhkóros, ’s szivnyavalyákkal küszködő személyeknek tetszhalálos ostromjok néha minden életveszedelem nélkül több napokig eltarthat ’s valóban el is tart. 5. §. Halálba való átmenet. Mennyi ideig tarthat a’ tetszhalál mi- nekelőtte valódi halállal váltatnék-fel, átal- jánosan meghatározni nem lehet, mert ez, az ártalmas okokon, és gyógymódon kívül leginkább az életerőtől függ; innét Van, hogy a’ természettől gyengébb, vagy kicsapongások által erőtle- nített egymik sokkal előbb lehetnek halál’ áldozativá; — de továbbá, ha gondatlan felügyelők egy tetszhalálos beteget megholtnak tekintenek, ’s azzal mint halottal bánnak, nem ritkán fogják azok a’ valódi halált siettetni. — A’ méhkórosok, idegnyavalyákban szenvedők, kik nagyobb mennyiségű vért vesztet- tek-el, ’s újszülött gyermekek közönségesen leghosszabb ideig szoktak ezen tetszhalálos állapotban maradni ; vannak példák, hol