Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)

Első Rész. A' tetszhalálról átaljában - Bévezetés

teket méltatni, mellyekbe mindnyájan könnyen juthatván, az élet’ egész elhunyta előtt kény- telenítetnénk örök világba átköltözni; ’s melly esetekben egyszersmind a’ magokra hagyatott boldogtalan felebarátinknak egész erővel segitsé- gökre lenni, természeti kötelességünk is.

2. 5.

Kórismére t.

A’ tetszhalál egy a’ valódi halálhoz hasonló állapot, mellyben bizonyos időre különféle életművek’ munkálódásai szűnnek-meg ugyan, de melly mégis főképen a* lehelés’ elfojtásában alapodik; — főképen mondom : mert a’ test’ főbb életművei szorosabban lévén egybe* kötve, ahoz csak hamar egyébb tünemények is, járulnak; innét van, hogy jóllehet a’ leghatha* tósabban munkálódó, és a’ tetszhalált legha- marább előhozó okok a’ lehelés’ életműveit bántják leginkább, mégis annak eltörűltetésén kívül az eszmélet, érzés, izommunkásság, ’s vér- kerengés is szenvednek. — Az említett tünemények azonban nem fejlenek-ki mindnyájan egyenlően ; így a’ tetszhalálnak alacsonyabb lépcsőjén a’ szédülő betegek’ meghomá- lyosodott szemeiknek a’ körűllévő tárgyak mintegy fátyollal fedetteknek látszanak ; a hangokat ugyan igen, de a’ beszélőt magát meg nem különböztethetik azok; homályos az eszméletök; érverésök lassú ’s kicsiny ugyan, de néha igen rendes; továbbá lehelő tehetségökámbár gyengén, de mégis folyvást tart. — Felsőbb fokra jutván ezen beteges állapot: halavány ábrázaton, meghegyesedett orron, és mértékletesen öszve- csukott szájnyíláson kivűl, a’ különben hideg külbó'r tapadékony verítékkel fedetik; as esz2