Fleischer Jósef: Szülészet kézi könyvül a bábák számára (Pest, 1857)
Első rész - Első Szakasz. A szülszervek leirása s a szülészeti vizsgálat - Ötödik Fejezet. Az emlőkről
ÖTÖDIK FEJEZEÍv Az emlőkről. Emlők alatt azon női részeket értjük, melyek a terhesség alatt elkészíttetnek azon működésükre, hogy az újszülöttnek megfelelő táplálékot t. i. tejet szolgál" tathassanak. — Az emlők a mellkas mindkét oldalán helyeztetnek, mozgékonyak, kifelé néző félgömb alakúak, s finom bőrrel boritvák. Az emlő legmagasb boltozatán az emlöbimbó áll elő, mely- mivel az emlők kifelé irányultak — szinte kifelé néz; a bimbót környezi a bimbó udvar, mely pirosdad vagy barnás színezetű, igen érzékeny, s mérsékelten előre áll. Az emlők a nőszkorban (fanosodás idején) érik el tökély es kifejlettségöket. Mindegyik emlő mintegy 16 — 24 karélyból összetett mirigyből áll; minden karélyból egy kivezető cső a bimbóudvar alatt létező tejöbölbe nyílik; ezen karélyok kivezető csöveikkel együtt zsirdús sejtszövetbe burkolvák, mi által az emlő nagysága, lágysága és gömbölyű alakja föltételeztetik. Az emlők rendeltetése születés után táplálni a gyermeket. Akarélyokban elválasztott tej a kivezető csövön a bimbó alá vezettetik, honnét azt a gyermek szopás által kiszivja. Hogy az emlők ezen célnak megfelelhessenek, következő tulajdonokkal kell birniok: legyenek épek, lágyak, tapintatra fájdalmatlanok, sebek s fekélyek nélkül, s középszerüleg nagyok; a bimbók kiállók, puhák, mindenütt bőrrel fedvék, sem igen nagyok, sem 2*
