Fleischer Jósef: Szülészet kézi könyvül a bábák számára (Pest, 1857)
Első rész - Első Szakasz. A szülszervek leirása s a szülészeti vizsgálat - Második Fejezet. A női medencéről rendes állapotban
7 keresztszálagok, s az ültövis-keresztszálagok eszközük, melyek az ülcsont gumójától és tövisétől eredvén legyezőként terjednek ki, föl és hátrafelé futnak, s a kereszt farcsikcsont oldalára ragadnak. A medence felosztása. A medence felső vagy nagyobb, — és alsó vagy kisebb medencére osztatik: az őket egymástól elválasztó határvonal névtelen, vagy ív élt vonalnak neveztetik. Kiindul ez az elófok közepéből, s mindkét oldalon áthalad az elófok zugán, a kereszt - csípporcízületen, a csipcsont ívelt vonalán s a fancsont vízirányos ágán elterjed egész a fanporcizület felső széléig. Mi az iveit, vonalon felül esik, nagy medencének, mi pedig alul, kis medencének hivatik. A nagy medencét hátul az utolsó ágyékcsigolya, mindkét oldalról a csípcsontok felső része, elül pedig a hasfal izmai veszik körül. — A kis medencét hátul a kereszt — és farcsikcsont, két oldalról a csípcsontok alsó része, s a két ülcsont, elül pedig a fancsontok határozzák. A kis medence, mely minden melléknév nélkül csupán medencének is hivatik, a szülészetben sokkal fontosabb a nagynál, minthogy ö képzi azon csont- csatornát, a melyen a gyermek szüléskor keresztül- hajtatik. Felosztatik bemenet- kimenet- és űrre. Bemenetnek neveztetik a medence felső nyilasa, mely az elófok, az iveit vonalok, és a fancsontok felső széle által határoztatik. Kimenet alatt annak alsó nyílását értjük, melyet a farcsík csúcsa, az ülgu- mókeresztszálagok, az ülgumók, s a faniv vészén kö-
