Fleischer Jósef: Szülészet kézi könyvül a bábák számára (Pest, 1857)

Első rész - Első Szakasz. A szülszervek leirása s a szülészeti vizsgálat - Második Fejezet. A női medencéről rendes állapotban

5

rul, háromszögű s hátsó szélénél hegyes tövissel- ülés o n ttö vi ssel- bir, mely a csípcsont hátsó alsó tövisével a nagyobb iilbevágányt köríti. Lehágó ága, melyen a test három fölszine folytatódik, egy erős gumóba- az ü 1 gumoba végződik; e gumó saz ültövis között fekszik a k i s e b b ül be vágány. — A felhágó ág az iilgumótúl fel- és befelé tart, lapított, s keskenyebb, s a fancsont lehágó ágával egyesül.

Az ülcsont hátul s fölfelé a csápcsonttal, elül a fancsonttal van összenőve; ezen kivülerősszálagok által a kereszt- és farcsík csonttal is összeköttetik.

A fancsontok a medence mellső falát képezik. Megkülönböztetünk mindegyiken egy vízirány o s és egy 1 ehágó ágat. A vizirányos ág a csipcsonttul harántúl előre fut, hol szélesebb lesz, s egy porcos fölszín által a másik fancsont hasonnevű ágával érintkezik.

Azon helyen, hol a vizirányos ág a csipcsont- tal összenő, egy érdes emelkedés a csipfangümő látható.

A le hágó ág a vizirányos ág belső végéből ered, az ülcsont felhágó ágának elibe megy, s vele összeolvad.

Megjegyzendő továbbá a medencén a petelik.

Ez az izvápa mellett belülről fekszik, s az ülés fancsont ágai által környezteik: nem tökélyesen tojásidorao, hanem inkább három szögű; — ezen lik kártyás — s izmos részek által záratik el.