Fleischer József: Az alsóbb szülészet tankönyve bábák számára (Buda, 1869)
Első rész. A szülszervek és szülészi vizsgálat, - a terhesség, szülés és gyermekágy rendes lefolyása s az ápolás. Rendellenes magzatfekvések és szülések - Második szakasz. A terhesség lefolyása, az emberpete fejlődése, s a terhesek magatartása rendes állapotban
45 sőbb satnyulni kezd, s lassankint hártya alakjában válik és hull le a méh faláról s képezi ezen időben a petének legkülső' rétegét, illetőleg burkát, melyet hullékony hártyának nevezünk. Leválása a méh faláról elvetélés esetében már a terhesség második havában teljesen végbe mehet, s ekkor a pete egész fölszinét vastag réteg alakjában saját burokként borítja; de különben a hullékony hártya a terhesség előbbre haladtával, a mint az a 3-ik hónaptól távozik, mindinkább satnvul, vékonyodik és fogy, úgy hogy a teljes kifejlettséget elért petén nyomára is alig akadunk többé, s el nem tűnt maradványai még csak a méhlepény széle körül találhatók. A fejlődésben levő emberpetének öt lényeges alkatrésze van, ú. m. a tulajdonképi peteburkok, méhlepény, köldökzsinór, magzatviz és magzat. A peteburkok. Az emberpetén 2 saját burkot azaz hártyát lehet egymástól teljesen megkülönböztetni, melyek a magzat születése után a méhlepény- és köldökzsinórral együtt szülep név alatt takaríttatnak ki a méh űrből; a külső hártya irhaburoknak, a belső magzatingnek neveztetik. Az irhaburok. Az irhaburok a petének saját és külső hártyája, s azért külső peteburoknak is neveztetik. Külső fölszine a terhesség különböző szakai szerint változó képet mutat; igy a terhesség második hetétől a harmadik hónapig az irhaburok finom bolyhok. az úgy ne
