Fischer Jakab - Ortvay Tivadar - Polikeit Károly (szerk.): Emlékmű 1856-1906. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából (Pozsony, 1907)

I. Rész. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület története és tevékenysége - Dr. Pantocsek József: Pozsony és környékének természetrajzi viszonyai

Az idő felette változó a derült napok száma valóban kevésnek mondható. Zivatarok június, július, augusztus hóban gyakoriak. Jégeső igen ritkán fordul elő.

Jellemzi Pozsony enyhe kiimáját, hogy itta Pawlownia imperialis, a füge és gesztenye a szabad telelést eltűri s hogy a Aesculus hypocastanum védett helyen már márczius végével erősen fakad s áprilisban virit.

AZ ÁLLATVILÁG VISZONYAI.

Pozsony és vidéke állatvilága, eltekintve a legalsóbb rendűektől, jól ismertnek mondható, mit Kornhuber A., Böck Gy., Bogsch I., Bolla J., Rózsay E. és Szép R. tanárok és Csattogányi Béla bazini főerdész odaadó fáradozásainak köszönhetjük, Dr. Ortvay Tivadarnak pedig: „Pozsony vármegye Állatvilága“ című kiválló munkáját.

A mezei és erdei kultúra napról-napra való feletti fejlesztése, a legelők, a rétek felszántása, az erdők letárolása, az állóvizek systematicus lecsapolása, a folyóvizek szabályozása, az erdei vadászterületek hermeticus elzárása, a bányaipar fejlesztése mind oly tényezők, melyek az állat- és növényvilág fejlődésére nemcsak gátoló, de egyenesen káros befolyásnak a ritka s azért felette jellemző nemek és fajok pusztítását, területünkről való eltűnését okozzák és így csodálkoznunk nem lehet, hogy jelenben úgy az állat- valamint a növényvilág egyes igen fontos fajok teljes pusztulását vagy idegen s sokszor felette igen káros fajok betelepítését észleljük.

Emlősök közül legnagyobb elterjedésnek a vadászat tárgyát képező állatok, így a mezei nyúl, az őz, a szarvas és a dámvad képezik. Szapora a vaddisznó, gyéren előfor--------- TERMÉSZETŰ A JZí VISZONYOK ~ ' ~~

1

85