Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
76 betegeinél sikerrel használtatott. — Ugyanez év végén nov. 19-én a fiumei kerületben újra kitört a félelmes kilóiéra, s szokott hevességgel szedte áldozatait, innen Magyar- ország néhány megyéjére is kiterjedt, de ezúttal nem oly nagy mérvben, mint 1831-ben; dúlt e járvány Torontál, Krassó, Temes, Bács, Arad, Békés, Csanád, Gömör és Hont, Verőce, Zágráb, Zala, Zemplén, Heves, Biharme- gyékben és a Jászkunkerületekben, dulása tartott nemcsak 1836-ban, hanem még 1837-ben is, a mikor aztán junius hó vége fele teljesen megszűnt az országban; 1837. ápril 4-én a ragálylepettek összes száma az egész országban 74,345 volt, kik közziil meghaltak összesen 42,983-an; ■) a halandóság benne legnagyobb volt Temes, Bács, Verőce, Jászkunság, Békés, Bihar, Zalamegyékben. 1835—37-ig Pesten, kivált a kórházakban hagymáz- járvány uralkodott, melyről Pólya József pesti orvos saját tapasztalata után értekezett az 1842-ki „Orvosi Tárban.“ 1838-ban a pesti vizáradás után, a budapesti katona- kórházakban, alhasi kékkór (Cyanosis abdominalis) mutatkozott járványszeríileg; a budapesti helyőrség ‘/4 „. része keresztülment e bántalman, mely még 184 °/, -ben is mutatkozott a katonaság között, jóllehet az őrség, két-három havi időközökben egyik laktanyából másikba szállíttatott át. Értekezett ej ár- ványrólaz 1841-ki orvosi Tárban Eckstein Frigyes pesti orvos. 1838—39-ben a keleti marhavész dulása oly heves volt, hogy csak az egy Tolnában a szarvasmarhalétállag- ból 5832 hullott el, mi pénzértékben 116,640 írtra becsültetett; látva a helytartótanács az óriási károkat, melyeket a dühöngő marhavész az ország különböző megyéjében egyre okoz, a ragály elfojtására tett egyéb helyszerü intézkedésein kívül, országos baromorvosi állomást rendszeresített, továbbá „Gyógymód a marhavész ellen“ OLinzbauer. Cod. Sanit. medicin. Tom. II.
