Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

73

az országban és egész 1846-ig szakadatlanul dühöngött, most egy, majd másik megyéjében az országnak.

1830-ban Európában egy eddigelé nem ismert uj betegség jelent meg, Oroszországon keresztül Podoliának, Chiovnak és Galíciának véve irányát, e rettegett járvány az ázsiai kliolera, mai nevén „Keleti hányszéke- 1 é sw vagy mint ekkor nevezték orvosaink „epeké r s á gu, vagy „epemirigy.:L A félelem és rettenet, mely ez ismeretlen kórt megelőzte, határtalan volt Európaszerte, nehogy hazánkat is meglepje e baj, az akkori kormány lázas sietséggel óvrendszabályoklioz látott, az ország határszéleit, a fenyegetett tájak felöl szigorú zárlat alá vettette, uj vesz- tcgházakat szerelt föl, az utasokra 28 napi veszteglési időt rendelt, a közelgő veszély gátlására királyi biztosságokat állíttatott föl, az uj kór (Európában még ismeretlen és soha járványosán föl nem lépett,) tanulmányozására az orosz birodalomba kholeraorvosokat küldött ki, a bécsi egyetem orvosi kara által készített kholeraelleni utasítást közöltette hatósági utón az ország népével, gyógyszerek iránt intézkedett, hogy azokat a szegény sorsú nép ingyen kaphassa, az ország határszélei feletti Őrködéssel Fiume és a tengerpart felöl Ürményi Ferenc fiumei kormányzó, Galicia felöl gr. Majláth Antal zempléni főispán, Erdély, Máramaros, Beregmegyék felöl báró Perényi Zsigmond bízattak meg.')

1831. junius 13-kán a kliolera, e félelmes ragály, csakugyan meglepte hazánkat is, a legszigorúbb vigyázat dacára. Máramarosmegyéböl ugyanis e hóban, egy sószál- litmány érkezett Tisza-Ujlakra, e sószállitmány hajósai köziül hirtelen meghalt egy, utána másik, majd ezután többen, hol áruikkal kikötöttek, mint Tokaj, Tisza-Lök, Vencsellön,

’) L i n z b a u e r F. Cod. S. medic. Hungar. 6-ik köt. j