Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

1224-ben Becsben és tájékán, igv a Becsesei határos magyar megyékben is pestis pnsztitott, melyet 1225-ben a házi állatok dögé követett.')

1242-ben „a tatárok rablása után Magyarországon hallatlan nagy éhség vala, mert a tatárok miatt semmiféle vc- teményt nem vethettek vala az emberek. Döghalál is iszo- nyn nagy vala az országban, mert a számtalan holttestektől az ég megdögleltetett vala. Azért a ki a tat árok túl nagy nehezen megmaradhatott is, a nagy éhség és döghalál miatt köllött neki meghalni. Ilyen rettenetes Ínségben vala akkor szegény Magyarországnak állapottya.“ •)

Az Ínség oly iszonyú fokra hágott, Írják hazai történetíróink, (Turócy II. k. 74. lap és Szalay.) hogy őrültségükben egymást öldösték le az emberek, éhségök csilapi- tása végett, s hogy találkoztak, kik emberhúst vittek a vásárra.

1263 és 64-ben Magyarországban éhínség pusztított. ’) 1270-ben ismét nagy éhínség volt hazánkban, melyből pestis támadott, ez még a következő 1271-ben is dühöngött, s Ausztriára is elterjedt, a halandóság benne oly nagy volt, hogy az elhaltak hulláit nem győzték egyenként eltemetni, a hullákat nagy gödrökbe, tömegestül kelle elásni.* * * 4)

1282-ben a barmok közt nagy dög pusztított, melyet 1286-ban a szárnyasok dögé követett. Valószínűleg a nagyszerű állat-járványok miatt ez idötájon, mint Pethö Gergely írja krónikájában, (46. lap.) „annyira megnvomorodott vala Magyarország, hogy sehol szekeret sem láthatnak vala, hanem taligán hordanak vala szükségekre valót, azt is az emberek magok vonják vala.u Ha ehhez a had sanyarait,

') Linz bauer. C. Samit. medic. Hung. Tom I. p. 39.

") T e t h ő Gergely. Magyar Krónika 43. lap.

•'*) P i 1 g r a m. 1 Th. p. 234.

4) S p á n y i k. Tom. I. pag. 86.