Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
volt, mint reggel, az erek is estve gyorsabban vertek, mint reggel.“ ') Dombi S. borsodmegyei főorvos szerint c skárláthi- deglelés ellen a hólyaghiizó tapasz alkalmazása volt legsikeresebb gyógyszer, „azomban mihelyt a gyermekek torka kezdett dagadni, vagy közönségesen szólva, a torkában ereszkedett, kevés reménység volt annak életéhez.“Q) Leírta e vörhenyjárványt Benkö Sámuel miskolci orvos és Borsodra egye főorvosa is s művét a magyar kir. helytartótanács figyelmébe ajánlotta, mely azt bírálat végett, a budai egyetem orvostanári kara elibe terjesztette.“ * 2 3) Ugyanez évben hazánknak Stájerországgal határos részein marhavész pusztított, mely miatt a m. kir. helytartó tanács az országos baromvásárok tartását betiltotta s szigorúan elrendelte, hogy egésségi bizonyítvány nélkül, a barmokat sem eladni, sem venni nem szabad. A ragály ellen Wöllstein bécsi állat-gyógytanár genyszalaghúzást, érvágást, só, meg salétrommal vegyitett szénafözetet ajánlott.4) 1784-ben Krassómegyében a köznép közt annyira elharapódzott a bujakor, kivált a lugosi és kápolnási járásban, hogy a m. kir. helytartótanács, mint ez idő szerint, a hazai egésségügy legfőbb közege, kénytelen voltabaj tova- * 2 3 4 61 ’) A skárlátos hidegnek leírása és orvoslása, melyet kiadott Rác Sámuel, stb. Pesten, 1784. — 21—24 lap. 2) Domby Sámuel. Orvosi Tanítás a gyermekek nyavalyáiknak megesmérésekről, és orvoslásokról. Pest, 1794. - 305. lapon. 3) Benkő Sámuel. Novum febris scarlatinae genus, quod in CCC. innocuis infantibus observatum, et ex aliquot cadaveribus excerptum, quale genus nullus medicorum, nec Sennertus in Saxonia nec Navior in Gallia, nec Plencic, et Stoll Viennae, nec Rosenstein in Svetia, non Tissot in Helvetia, non Withering in Anglia non denique Weikhard in Germania descripserunt. — 1783. 4) L inzbauer F. Codex. Sanit. medicin. Hung. 3-dik köt. l-so rész. 53 lapon.