Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

55

s mezzel összekevert, azzal érleltették, s fakadása után szi- tatták. N. Commissarius Balla György uram otthon nem levéli, cselédeinek megírta, liogy magokat minden conversa- tiótul mindnyájan őrizzék, még csak innivaló vízért is olyankor küldött a felesége, mikor már mások épen a kútra nem mentek, mindeddig meg is maradtak épségben j egy szolgája ment a szomszédba, hir nélkül, ahol mindjárt minden teste leforrázódott, az asszony orvosolta aztán meg. Szt.-Györgynap után Balla uram haza ment Karcagra, de a mértékletes életet követi, senkivel még csak beszélgetésre sem áll; nem is volt az infectionak elibe való állásnak jobb módja annál sem Karcagon, sem Vásárhelyen, a mint szava hihető, becsületes emberek mondották,

— A gugát sokan csak vesztiben hagyják, úgy is némelyik kifakad, sok uj szappanból, mézből, lisztből csinált kovász- szál, némelyek csak nyulkájjal is raggatják s érlelik, sokan kivágják, melyből embert vesztő, irtóz tató büdös kelc- vény jő ki s azután meggyógyul.“

Hogy mily temérdek emberéletet olthatott ki hazánk- * ban c mirigyhalál, mely hevességére nézve az 1709-kihez hasonló volt, mutatja az: hogy magában Debrecen városában 8697. embert, Budán 6000-en felül, Karcagon 2000-et az ekkor alig ötezer népességű Kisújszálláson 1200-at sö- pert el; s hol kitört, hasonló kegyetlenséggel dühöngött, úgy hogy e mirigyvész alatt, a magyarországi reformált egyházak elöljárói, az isten haragjának engesztelésére, minden egyes ekklézsiában böjtöt parancsoltak tartatni, mint a többi vallásfelekezet előbb minden vasárnapon, később pedig csak uj hóid vasárnapjain, a mikor is alkalmi könyörgések mondattak elő a templomokban. Az elrendelt böjtölés, mely előbb országszerte minden vasárnap megtartatott, azon okon. mert ily pestis idején az éhgyomorral járás kelés az orvosok állítása szerént, veszedelmesnek nyilváníttatott, később beszüntetett, a csoportosu-