Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
6 kora eléggé megmagyaráz, csak a mint az újabb korhoz érünk, találjuk szabatosabb leírásait a járványos és ragályos kóroknak. A nem szakértők kedvéért, itt röviden a járványos és ragályos kórok közti különbséget megjegyezni jónak látjuk; mikor valamely helyen, szokatlan nagy számmal, többé kevésbé ugyanazon módon betegülnek meg az emberek, úgy hogy: a rendes halálozási arány, a rendes középmértéket tetemesen túlhaladja, ez esetben a nyavalya járványosnak neveztetik; ha még e bántalom olyan, hogy érintkezés utján egyik emberről másikra átvihető, akkor ragályos a betegség. Hazánk földén a X-dik század óta következő években dúltak járványos és ragályos kóralakok. Az 1007-dik évtől 1010-ig rendkívüli éhínség uralkodott átalán fogva az egész ismert földön.') 1015-ben nagy szárazság után éhhalál, és mirigy vész — pestis — keletkezett.* 2) 1051-ben IV-dik Henrik német császár I. Endre király ellen nagy haddal feltámadván, táborában az élelmi szerek teljes elfogyása miatt éhhalál, valószínűleg éhínség, — hunger typhus — ütött ki, s mint a krónikáim mondja : ,.a mely árkot nappal az élő a holtak számára ásott, abba éjjel maga feküdt le aludni, s aki éjjel ágyat vájt magának a földbe, nappal ugyanazt, mint halottat temették oda,“ — E kitört éhínség miatt a hódítani jött német sereg, oly sietve hagyta el hazánkat, hogy még vértéit is elhányta, a hegység és erdő, hol ez történt, máig is Vértesnek neveztetik. 3) 0 Pilgram. I. rész 230. — L i n z b a u e r. Cod. medic. Tom. I. p. 2. 2) Pilgram. I. p. 2(31. — Linz bau er. Cod. med. Tom. I. pag. 6. J) P e t h ő G. Magyar krónika. 25 lap.
