Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

24

brandenburgi örgróf vezénylete alatt a törökök ellen indult, előbb a Buda előtti táborban, de leginkább visszavonulásakor járványos betegség ütött ki a hadseregben, mely 30,000 katonát sepert el.') Dühösen tört ki e tábori hagymáz a Komárom előtti táborban, a Duna és Vág összefolyásánál, leginkább szenvedtek miatta az idegen hadak, de a magyarok, szintúgy mint a törökök bántatlanul maradtak. Még erősebben dühöngött ezen kór a Győr melletti táborban, de legerősebben akkor, midőn a katonák elbocsáttattak, és Német, Csehországban, Burgundban, Belgiumban, Olasz sőt Angolországban is elszéledtek, és ezen kór csiráit, ezen országok földén elterjesztették; Bécs városa leginkább szenvedett, hol a nyilvános épületek megteltek beteg katonákkal, és a halottak s haldoklók az utczákon hevertek.2)

1570- ben „Magyarországban nagy éhség, és az élésben nagy fogyatkozás vala.“ A rendkívüli száraz időjárás? gyakori nagy szelek a növényzetet elpusztították, a szokatlan és meg nem emészthető növényekből készített főzelék, liszt és kenyér evése következtében kifejlett éhínség ezrenként döntötte sírba áldozatait.3)

1571- ben Felső Magyarországban Selmec és a bányavárosok környékén pestis uralkodott; e ragály még

1572-ben pusztított hazánkban, s tölünk Lengyelországba hatolt.4)

1573-ban irtózatos drágaság, és sziik termés volt a török által különben is pusztított országban, elannyira, hogy mint Bornemisza Péter ezen kori iró emlékezetben hagyta * 2 3 4

ORózsay József tr. Adatok a hagymáz oktanához. Pest. 1868. 13. lapon.

2) Pauli Adámi. Pars I. Va len tics. 82 és 143. lap.— Linzbauer. Cod. medic. I. k. 195. lap.

3) Pethő Gergely. Magyar Krónika. 285. lap.

4) Pauli Adámi. Pars I. Valentics. 86 és 141. lap.