Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
20 sen a dunántúli részeken, Pápa, Veszprém, Győr stb. kornyékén, melyről Kajári István akkori pápai tanár igy ir: „Scholastici mei pene omnes diffugierunt, aut mortui sunt, etiam foris audio, ex ipsis, morti occubuisse. Jam etiam Jau- rinum invasit, Wesprimii fores pulsat. Et in vicinia nostra ubique magnus horror intonuit, jam cessat symphonia, non sonat cythara, deest in plateis chorea, sed tuba terribilissima assidue horrende sonat, ect.“ ') 1511-ben a „döghalál Magyarországban, de legföké- pen Budán nagyon uralkodott.“ 2) E járványok az emberi nemnek a mily nagy romlására voltak egyfelől, az orvosi tudománynak ép oly kiszámitliat- lan hasznára szolgáltak másfelől, mert ezek az orvosokat, mintegy dermesztő álmukból egyszerre riasztották föl. E járványok idejéig, minden bántalmat készen leírva találtak Hippokrates, Galen Avicenna, Mesue, s egyéb orvosi tekintélyek müveiben, ezek útmutatása szerint orvosoltak, többet azokról tudni nem szerettek, nem akartak. Azonban most fenakadtak, mert az időközben föllépett uj járványok, ragályok, mint himlő, fekete halál, különféle ideges bántal- mak, bujakór, stb. sem Galen, sem az arab orvosok müveiben nem voltak leírva, s azok ellen nem találtak ott orvosi tanácsot, ez ujonan feltűnt bántalmakat egyik kaptafára sem húzhatták! . . . . Ezek szerint nem maradt más hátra, mint önerejükre támaszkodva, a természet eme nyi- latko^ ványaik Tanulmány oz ás alá venni, velők sokszoros kísérletet tenni, s minél több tapasztalati adatot szerezve, azokra építeni. A mit egy évezred alatt meg nem tanulhattak, most kezdették belátni, hogy a források, melyekből ') Linz bau er. Cod. medicinal. Hung. Tom. I. 133. lap.— P e t h ő Gergely. Magyar krónika. 234. lap. a) P e t h ő G e r g e 1 y. Magyar Krónika. Nyomatott Kassán 1729. 2-dik kiadás. 235. lapon.
