Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
11 nevével az ókori iratokban, sÖt a bibliában is gyakran találkozunk, habár ott a poklosság neve alatt, mint Mózes irataiból kivehető, minden ragályozó betegség u. m. bujakór, lágy bujafekély stb. értetik. A bélpokol, vagy poklos- ^ \ ság, veszélyes bőrbetegség volt, mely fájó bőrkiütéssel kezdődött, terült, rósz indulaíu, eves, undorító fekélyekké vált, roncsolta, eléktelenitette a testet, ragályzó tulajdonsággal bírt, lefolyása idült, sorvasztó volt. Mint Sprengel és Hensler kimutatták, e kóralak különböző időpontban, többféle változaton ment keresztül,') uralkodott Egyptomban, Arábiában, Palesztinában, Syriában, stb. majd Görögországban, onnan Európa többi országában is elterjedt, kivált a keresztes hadjáratok alatt, még pedig oly nagy mértékben, hogy Haase szerint 2) a 13-dik század végén Európában 19 ezer bélpoklos kórház létezett szerteszét. E kóralak pusztított egész a 15-ik század végéig, a bujakór fölléptéig, a mikor aztán megszűnt és Európában ritkaság lett 9 9 Ázsiában, Afrikában, eredeti hazájában e kóralak most is gyakran előfordul, különféle válfajokkal, sőt Oroszhegyi tr. tanúsága szerint Cyprus szigetén, Nikózia közelében, egy ponton, van is oly bélpoklos nép, mely emberi szörny- nemzedék, — mond a szemtanú Oroszhegyi1) — mintegy 300 egyénből áll, nemzetisége görög, saját kis falvára van szigetelve, hova a népben rögzött szabály szerint, senki másnak bemenni nem szabad, de nekik meg van engedve, falkastól búcsú-koldulásra járni, miből jobbára élnek, nagyon kevés kézimunkával s földműveléssel segíthet vén ma- * 3 ') Sprengel. Handbuch der Pathologie. 1801. 3-dik rész 507. és 79G. lap. — H e n s 1 e r. Von abendländischen Aussatz im Mittel- alter. 2. rész. Hamburg. 1790. '-) H aase. Kronische Krankheiten. 1829. 3. köt. 294. lap. 3) Gyógyászat. 8-dik évfolyam. 18G8.4-ik szám 75-ik lapon. Dr. Oroszhegyi Józsátó 1: Orvosi tapasztalások Cyprus szigetén. t i
