Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában

87

hessék Hippokrates, Aristoteles, Galen, Dioskurides stb. stb. műveit; és ki Írhatná le ? ... minő nagy lön bámulatuk! midőn azokat sok helyit. meghamisítva találták, e hamisításokat kimutatni, kijavítani volt az első lépés, majd ezután következett azokat birálgatni, sőt cáfolgatni is.

A könyvnyomás feltalálása az emberiséget ezred éves álomból mintegy varázsütésre egyszerre ébresztette föl, a klassikai irodalom a tudományosság terjesztő közlönye lön a különböző népek közt, kezdettek a nyomtatványok szerteszét elterjedést venni, 1500-ig csak magában Velencében 800 orvosi- és természettudományi mű jelent meg nyomtatásban , melyek ugyan bár nagy részben a régi klassiküs orvosirók művei valának, de nagyobbára átidomítva, az arabok és szerzetesek által megcsonkított, vagy meghamisított részek eredetiségökben állíttattak vissza. Kik ez irányban maguknak kiváló érdemet szereztek, röviden itt megemlítjük; az olasz orvosok közt: NicolausLeonicenus, 1428 — 1524, ferrarai tanár, ki Hippokrates aphorizmáit fordította le latinra, és Plinius műveire bírálatot irt.

Joannes Baptista Montanus, 1498 — 1551, páduai tanár, ki Galen műveit fordította le és adta ki.

Hyeronimus Mercurialis, 1530—1606, páduai tanár, ki Hippokrates valódi és álműveinek bírálatában első volt.

A németek közt a baseli Koeh Vilm os, 1471 —1532, ki Hippokrates, Galen és Aeginai Pál műveit forditá le latinra.

Andernachi Winther, 1487—1574, előbb löweni tanár, majd Párisban a bonctan tanára, ki Galen, Oribasius, Trallesi Alexander műveit adá ki.

Joannes Corn árus, 1500—1558, Hippokrates műveinek gondos forditója.

A frankok közt Jacobus Hollerius, 1498; Lúd o-