Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
25. §. A gyógytan a népvándorlás alatt és után
63 tékeny szerep jutott a hébereknek a gyógytan terén, ők az orvostant mindenha különös előszeretettel tanulmányozták; s bár e nép a rómaiak és más nemzetiségektől sokszoros üldözést szenvedett, s megvettetésben részesült : az orvosi pályán annyira fentartotta magát, hogy egyes tagjai utóbb nagy tiszteletben voltak, s hires keresett orvosok lettek. Az alexandriai héberek közt alakúit egy papiorvosi felekezet, azessénúsoké, kik a szentirat magyarázásán kívül többnyire a gyógytannal foglalkoztak. A héberek mentették meg a gyógyászatot a vég enyészettől a középkor förgetegei közepette oly időben, midőn annak fáklyája minden nép közt kialvó félen volt, az által hogy ők a vég- vonaglásban levő tudományt egy erőteljes népfaj, az arabok közzé átültették. A gyógytan a népvándorlás alatt és után. A római birodalom halomba dőltével, homály és vadság ideje következett, mindennemű tudományokban tökéletes pangás, tetszhalál állott be, a barbar népek vándorlása , az ezekkel vívott élethalál-harcz megbénitá valamint az összes tudományok, úgy a gyógytan fejlődését is. — A gyógytan kontárok kezeiben volt, kiktől azt a keresztyén hit elterjedtével, lassanként a szerzetesek és papok vették át a tudománynak nem kevés kárára, kik aztán az orvosi eddig tett tapasztalati tudományokat mellőzve, imádsággal, böjtöléssel orvosoltak. A 4-ik, 5-ik században Kr. után, a mint a keresztyén hit elterjedést vön — építtettek a szegény betegek számára kórházak; a mit e szerint a keresztyéni szeretet ki. 25.
