Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

17. §. A gyógytan a Rómaiaknál

40

jogot, és közönséges boltot nyert, hol üzletét végezhesse; mert tudnunk kell : miképp az orvosok Rómában egész Julius Caesar idejéig boltokat tartottak, mint jelenleg a kereskedők s borbélyok; ott vágtak eret, húztak fogat, végeztek egyébb műtétet fecsegés és egyébb mulattatás közben. Később Arkhagatosz goromba bánásmódja és eljárása miatt a rómaiaktól meggyülöltetvén „vérengző“ és „hóhér“ gúnynevet kapott, s Rómából kiüzetett.

Kr. előtt körülbelől mintegy 90 évvel ismét egy tekintélyes orvos tűnt föl Rómában, a prózai születésű A sk lepi ad es, ki ügyes, sima modorával, főleg pedig az által, hogy a mint Rómába érkezett, egy tetszhalott leánykát, kinek már éppen temetési szertartására gyűltek rokonai — életre hozott, annyira megalapító hírnevét, tekintélyét, hogy még oly előkelő férfiakis, mint Crassus, Caesar, Cicero, keresték barátságát. Tanai azon korhoz mérve lehetős ész- szerüek valónak. Szerinte a testek parányrészek — atomok — halmazai, melyek hézagot, űrt — pórus — hagynak magok körül; a parányok és iireik közt való aránytól fügír az embernek ép, vagy beteg állapota; — „halálróli elmélkedésnek“ nevezte azon mesterségnek türelmét, mely a természetet kémleli : hogy azt gyámolithassa.

Alapelve volt Asklepiadesnek „tu to, celeriter et jucunde curare“. — 0 alkalmazta elsőben a gőgmetszést, s kórhatarzá a visziszonyt; •— hevenybajok orvoslásánál a váró gyógymódhoz folyamodott, az idült betegségeket pedig szerencsével orvosolta; különösen kitűnt a fekélyek, és a vizkór gyógyitásában. -—- Asklepiadest szélesen kiterjedt orvosi gyakorlata, szerencsés orvoslásai, a nevéhez kötött tisztelet, annyira hiúvá és elbizakodottá tették, miképp elég vakmerő volt azon nyilatkozatot tenni : hogy ő veszítse el minden hitelét, ha valaha megbetegszik. Való-