Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

10. §. Hippokrates

21

belbecsétől, miként az illatot a virágtól megrabolva csonkán , s meghamisítva hagyták reánk! úgy hogy azokból alig bírjuk kiböngészni a valódiakat!... Hippokrates műveiből kitetszik : hogy számos sebészi eszközök birtokában volt légyen s több rendbeli műtételei kézi gyakorlottságára mutatnak; kitűnik továbbá, hogy az ő korában a gyógytan az orvosok és sebészek közt oszlott meg, s mindegyik osztály foglalkozási köre körvonalozva volt.

Hippokrates iratai latinra fordítva, nyomtatásban először 1525-ben jelentek meg Rómában, Fabius Calvus ravennai tanár buzgólkodása következtében; másodszor 1538-ban Baselben Cornárus által, legjelesebb az 1595-ki Froésius által kiadott latin frankfurti kiadás.

Hippokratesről mint orvosról már szólottunk, most mint emberről, mint hazafiról nehány szót.

Kiütvén a döghalál a perzsa államokban, Dárius a nagy király, Hippokrates után küldött, méltóságokat és tömérdek kincseket ajánlván neki, ha Perzsiába jönne, mire Hippokrates azt válaszolta : „nekem meg van élelmem, ruházatom és lakásom; többre nincs szükségem, hazámnak és a szabadságnak ellenségeit szolgálni nem akarom“.

Athene orvosi érdemei méltánylatáúl polgári joggal tiszteié meg Hippokratest, beavattatá Ceres mysteriumaiba, és a Prytaneumban a haza jóltevője gyanánt tiszteltetett. — Az erről szóló oklevél következő szövegű:

„Tekintetbe véve : hogy Hippokrates Khoszból orvos, Kskuláp utódja, nagy gondot és fáradságot fordított a görögök megtartására, midőn a barbárok közzéjök hozták a döghalált; hogy az ő tanítványait oda küldvén, hol a ragály legjobban dühöngött, ott óvó vagy mentő gyógyszereket alkalmazott, hogy közzé is tette azt, mit e tudományról össze