Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
7. §. A gyógytan a régi Gallusoknál
9 voltáról Mózesnek már 3000 év előtt világos tudalmai voltak! (Mózes III. könyv) még a környülmetélést — mely mind e mai napig egyik vallási szertartásuk a hébereknek — említem itt meg; énebben is orvosrendőri intézkedését látom a nagy törvényhozónak Mózesnek, tudniillik az Izrael fiait — kik mint tudjuk különösen kedvellik a nemi élveket, s ezért is oly szapora faj — az orvosok nyelvén úgy nevezett „fityma-szor“-tól akarta ez által mentesíteni. §• 7. A gyógy tan a régi Gallusoknál. A régi gallusoknál az orvosi tisztet a „druidák“ azaz a „tölgyfa emberei“ végezték, kik papok, orvosok, bűvészek, jósok, jogtudók, csillagászok voltak egy személyben, s orvoslatukért a legmagasb árt fizettetek maguknak. Druidáknak azért neveztettek, mert tölgyfás erdőkben laktak (dair a cimberek nevén = tölgy). Gyógyászati tanok kizárólag csaknem a babonán és bűvészeten alapúit, bár nem lehet tagadni! hogy némi egyszerű gyógyszereket is használtak; például : használták a lépet (niadárenyvet) és fényű borókát magtalanság ellen, továbbá a sei a g i á t és beléndeket, melyeknek fölkeresése sajátszerű szertartások, és titokteljes formulák kíséretében történt, a mitől kapták azok — hitük szerént — gyógyító erejöket. — így például a samolúst (vizi növény) éh gyomorral és bal kézzel kellé kiszakítani a földből, rá sem tekintve, s ily módon kellett azt a válukba vetni, honnan a nyájak ittak, e növény aztán megőrizte azokat a nyavalyáktól (Plinius). A „selagia“ bizonyos neme a mohnak, mely a hegyeknek árnyékos helyein, és a meredek szikláknak repedéseiben terem,
