Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

5. §. A gyógytan az Egyptúsiaknál

csupán csak tömjént nem vesznek az illatszerek közzé. Ez megtörténvén, sziksóban szárítják ki a holt testet 70 napig, mely időnek eltelte után megmosván azt, gyolcsból vágott, és belső részén mézgával megkent pólyákba burkolják a testet, e mézgát az egyptomiak enyv gyanánt használják.

Ekkor a rokonok átvevén a testet, fa rekeszt készítenek ember alakra, s bezárván ebbe a testet, kincs gyanánt őrzik az e végre szánt halottat kamrában. Ez az elkészítésnek költséges módja! — kik azonban a fényűzést mellőzni kívánják, ily készülethez fognak : cédrus olajjal töltik meg a megholtnak hasát, a nélkül hogy vágást tennének rajta, vagy a beleket kihúznák, bizonyos napok múlva az olajat ki engedik folyni hasából, mely egyszersmind a megemésztett beleket is kihozza magával, ezután testét sziksóban szárítják, mely az izmokat fölemésztvén, csupán a csont és bőr marad a testen. — Miután ez megtörtént, visszaadják az illetőknek a testet, és több gondjok nincsen reá. Az elkészítésnek 3-ik módját a szegényebbek használják; kiöblítvén a gyomor- és hasrészeket, hetven napig szárítják a testet, és azután elvitetik. A magasabb rendű, s átalában a szép, és becsben tartott hölgyek holt testét nem adják át azonnal a balzsamozóknak, hanem csak 3 vagy 4 nap múlva; még pedig azért, nehogy közösüljenek a nőkkel, miután a mint mondják, egyet rajta kaptak egy nőnek még ki nem hűlt holt testén, miután őt másik társa elárúlta.“

A bebalzsamozás tehát Egyptomban három modorú s árú volt, az elsőrendű egy talentumba került (75 font ezüst = 6000 lira); a balzsamozó papok Taricheiiteknek és C h i t e s e k nek neveztettek.