Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

32. §. Paracelsus és tanai

108

allen offenen Schäden, so aus der Natur geboren werden — von den Imposturen der Ärzte

— die Verantwortung über etliche Verunglimpfung — Irrgang und I,abyrint der Ärzte

— vom Ursprung des Sand’s und Stein’s — von des Badpfeffers Tugenden, Kräften und Wirkungen, Ursprung und Herkommen, Regiment und Ordnung“.

Műveit nagyobbára német nyelven irta s róluk igy nyilatkozott : „ich will s euch dermassen erläutern und Vorhalten, dass bis an den letzten Tag der Welt meine Schriften müssen bleiben, und wahrhaftig mehr will ich richten nach meinem Tode wider euch, denn davor“. Előadási modora rendetlen, zavart, semmi nyoma benne a logikának, egymásutánniságnak, nyelve darabos, gyakori ismétlések szóhalmaza miatt műve csak nem olvashatatlan, tudománya homályos, érthetetlen, hibákkal, badarságokkal teljes, csak azon jó volt benne, hogy mint vihar megtisztítja a saturált levegőt, úgy ő is merész, képtelen állítmányaival a régi klassikusok szintoly képtelen állításait ledöntvén, az orvosoknak példát adott, hogy ne ragaszkodjanak többé oly vakon a régi zavaros kútfőkhez, hanem tekintsenek szét a nagy természetben, annak titkait tanulmányozzák.

Paracelsusnak sok ellenei és sok követői voltak egy- arányt, amazok földig alázták, emezek égig magasztalták mesterüket, — s nagy lármát csináltak a gyógytan terén, mint a thúrni Thurneyssen 1530—1595, előbb aranyműves, majd katona, végre orvos, ki irt a „quinta essen ti ár ól“ vagy az orvostan és Alchymia Iegmagasb erejéről és hatásáról, annyira vitte mesterségét hogy be- hizelegte magát a brandenburgi választó fejedelem János