Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
2. §. A gyógytan a Khinaiaknál
3 Négy ezer éve már hogy egy császárjok az első gyógyászati könyvet irta, mindazáltal semmi elméletre nem vergődtek még e tudomány körében. Már sok századokkal mi előttünk használták az oltást a himlő ellen, két ezer év óta ismerik a vér forgását, melyet a nap mozgásával tettek viszonyba. A holt testek boncolatát istentelenségnek tartották, s azt mai napig is semmi szín alatt meg nem engedik; az ütér tapogatásában különös ügyességet és türelmet tanúsítanak, az „érverés titka“ cim alatt jött ki egy khinai könyv Uangshu-hótól néhány száz évvel Kr. előtt, s még jelenleg is legjobbnak tartatik e tárgyban a nyavalyák megismerésére — igy szól az idézett könyv — s annak megítélésére, valljon halálosak-e azok vagy nem, alig van jobb mód, mint az érverés vizsgálata. A szívbajokban a bal tenyér érütését kell vizsgálni, a májbajokban szinte a bal kezet kell nézni, s az üteret pontosan ott vizsgálni, hol a tenyér a könyök csontjával egyesül; a gyomorbajokban a jobb kéz tenyerét, vizsgáld; a tüdőbajokban pedig ugyan e kézen a kapcsolat üterét; a vesebajokban (a jobb oldali vesének neve nálok az életkapuja, mert azt tartják róla, hogy a vér ott válik maggá) a kapcsolaton fölül kell az üteret vizsgálni a könyök végén; ezer meg ezer változatosság van az ütérben a nem, életkor, testalkat, és évszakok változatai szerint. Minden évszaknak meg van saját ütere, az első és második hónapban, midőn a fa uralkodik, a máj üterének — mely a fának felel meg — hosszú rezgésű mozgalma van, mint valamely hangszernek; a 4-ik és 5-ik hóban a szív verése, mely a tűznek felel meg, mintegy duzzadó; a gyomor érverése a földnek felelvén meg, minden évszak végével mérsékelt lassúságot nyer; a 7-ik és 8-ik hóban, midőn az érez uralkodik, a tüdőnek érverése vékony, felületes, rövid és durva; a 10-ik és 1 1-ik hóban 1*
