Fáy Aladár dr., ...: A hatósági orvos vezérfonal socialhygiénével foglalkozók: tisztiorvosok, gondozó orvosok, rendőrorvosok stb. számára (Budapest, 1926)
Dr. Fáy Aladár: A szociális hygiene statisztikai és biológiai alapjai
7 védekezés ellene természetesen csak úgy folyik, mint annak- előtte, szociálhygienés jelentősége jóformán annak is elveszett. Természetes viszont, hogy vannak olyan szociálhygienés feladatok is, amelyek minden hasonló civilizációjú államban azonosak. Ilyenek a tuberkulózis, a nemi betegségek, az alkoholizmus, az ipari és foglalkozásbeli betegségek elleni küzdelem, az anya-, gyermek-csecsemővédelemstb. A szociálhygiene tehát az egészségtan áldásait mindig nagy embertömegeknél igyekszik érvényre juttatni s ezzel egyenesen a szociális pohtika szolgálatába szegődik. Hogy az összefüggést jól lássuk és a szociálhygiene működését kellően értékejük, röviden a szociálpolitika alapfogalmával is foglalkoznunk kell. A szociálpolitika alatt általában a nélkülöző társadalmi osztályok anyagi helyzetét gazdasági eszközökkel javítani igyekvő törekvést szokás jelölni. Az tehát a célja, hogy az alsóbb társadalmi rétegek megélhetését minél kedvezőbbé tegye és intézményesen biztosítsa nekik azokat az életszükségleteket, melyek hiányát csak rendkívül érzékenyen tudják elviselni. Kezdetben a szociálpolitika csakis a primitív emberi szükségletek biztosítására terjedt ki: az élelem, a ruházat és lakás biztosítására. A lényege ma is az maradt, de később a támogatásra szorult társadalmi rétegek igényei már más irányban is követelték a szociálpolitikai gondoskodást, nevezetesen: az ellátást betegség, elöregedés, megrokkanás, munkaképtelenség és munkanélküliség esetén is, sőt szellemi szükségletek kielégítése (olvasókörök, munkáskaszinók, szabadoktatási tanfolyamok tartása stb.) is belekapcsolódik ebbe az igyekvésbe. Ez most már minden szociálpolitikai feladat lett, amelynek megoldása az államnak annál nagyobb gondja, minél nagyobb a nélkülözők száma. A közsegélyezés, a szegényügyi ellátás is a szociálpohtiká- boz tartozik s a koldusnak dobott fillér, vagy a neki nyújtott darab kenyér volt e tekintetben a szociálpobtika legprimitívebb formája. Ma már e téren is fürdőkkel, társalgószobákkal felszerelt, jól szellőzött, jól fűtött szegényházakat követel a fejlett társadalom, hol a gondozottak igazi otthont kapjanak. A szociálpolitika ezenfelül természeténél fogva felöleli az egész (ipari és mezőgazdasági) munkásvédelmet, az ú. n. szociális biztosítások minden nemét: a betegségi, baleseti, elöregedési, rokkantsági, anyasági, szülőségi stb. biztosításokat. Mindezek azonban lényeges integráló részei a szociális hygienének is és azok feladatának megoldásánál igen lényeges szerep jut azoknak
