Fáy Aladár dr., ...: A hatósági orvos vezérfonal socialhygiénével foglalkozók: tisztiorvosok, gondozó orvosok, rendőrorvosok stb. számára (Budapest, 1926)
Dr. Fáy Aladár: A szociális hygiene statisztikai és biológiai alapjai
33 megindul a védekező immunbiológiai folyamat. Ennek talán •semmi látható és megállapítható symptomája még nincs, de tényleg a szervezet normális egyensúlya már meg van zavarva ; tulajdonképpen a régi meghatározás szerint mint funkcionális zavar már ez is »betegség« volna. Az immunbiológiai párviadal folyamán a szervezetben látható változások lépnek fel: láz, kiütések a bőrön stb. Mai felfogásunk szerint ezeket nem a támadó virus hozza létre, hanem azok a megtámadott szervezet védekezési reakcióinak a tünetei. Ameddig a felvevő szervek immunbiológiai felkészültsége teljes, addig a fertőzést nem követi megbetegedés. Az ú. n. immunitás sem egyéb, mint egyensúlyi állapot a támadó pathogén szervezet destruktív erői és a védekező szervezet konstruktív erői között. Amíg ez fennáll, amíg a lánc valahol áttörve nincs, megbetegedés nem következik be; ebből kitűnik az is, hogy ha a betörő csirák élő állapotban már nincsenek jelen — az egyik viaskodó fél tehát kikapcsolódik — akkor immunitás sincs többé ! Csak bizonyos begyakorolt védőszervek felkészültsége, illetőleg erre való képességük marad fenn. Készenlétben áll a test az ellenség ellen. A szervezet immun- biológiai felkészültsége sokkal fontosabb tehát az illetőre nézve, mint a külső miliő megváltoztatására vonatkozó preventív intézkedések, elkülönítés stb. A betegségek biológiai megelőzése volna az igazi védekezés — ez az eszményi cél, erre kell törekednünk. Ez a célja a különféle vakcina-oltásoknak is, amelyekkel az egyesek belső immunbiológiai ellentállóképességét fejlesztjük olyan fokra, hogy bizonyos virus felvétele esetén meg ne betegedjenek. (Himlőnél variolációs vakcináció.) Az immunbiológiai alap különbözőségét legjobban látjuk pl., ha a felnőttek és gyermekek szervezetének különböző reakcióját vizsgáljuk. (Pestis, tífusz, tbc.) Martius: Die Pathogenese innerer Krankheiten című művében (1899) úgy tekinti a baktériumokat, mint meglévő betegségi hajlam kiváltóit. A »hajlamot«, diszpozíciót tekinti Orth is a íődolognak. Ez a felfogás nem elég szabatos. Az ú. n. szerzett diszpozíció függ a veleszületett általános konstituciótól (öröklött alkat) is, de függhet a külső mibő okozta mindenkori állapottol, kondíciótól is. Ez a kettő pedig kardinálisán különböző két dolog. A betegségek (= halálokok) előidézésére a külső körülmények igen nagy befolyással lehetnek : éghajlat, életmód, táplálkozás, 3 A hatósági orvos.
