Fáy Aladár dr., ...: A hatósági orvos vezérfonal socialhygiénével foglalkozók: tisztiorvosok, gondozó orvosok, rendőrorvosok stb. számára (Budapest, 1926)

Dr. Parassin József: A népbetegségek elleni védekezés

114

vagyontalan tüdővészhalál felel meg. Természetesen az egyén gazdasági helyzetének minőségében rejlő hatásokat sem lehet egyoldalúsággal elbírálni. A lakásviszonyok, a foglalkozás már szoros kapcsolatban vannak az egyén gazdasági helyzetével és fordítva, az egyén gazdasági ereje olyan adottságokat teremt számára, melyek reá nézve kedvező vagy kedvezőtlen lakásviszonyokat, foglalkozási területeket jelölnek ki.

Az egyén jövedelmi és vagyoni keretei elsősorban azok a tényezők, melyek mozgatják úgyszólván az összes szociális hajtóerőket. Ebből a szempontból igen tanulságosak azok a tuberkulózis-mortabtással kapcsolatba hozott jövedelmi statisztikák, melyek Hamburg lakosságára vonatkoznak.

Jőve

d e 1 e m

1905. 1906.

1907.

1908.

1909.

1910.

00— 1.200 Márkáig — ...

3-36 4-54

493

503

4‘45

5-09

1.200— 2.000

» ___

5'06 5-72

4-78

480

3-27

4-25

2.000- 3.500

» ...

2-94 3-45

2-91

364

224

2 27

3.500— 5.000

» ___

1-32 2-88

1-99

2-81

1-7.7

2-08

5-000—10-000

» ___

0-77 1-24

2-40

1-95

1-00

1-26

10.000—25.000

» ___

0-95

1-53

0-82

0-97

0-74

25.000—50.000

» .........

0-71 1-34

1-25

2-41

4-57

0-55

50.000 Márkán felül — ... ...

2-10 —

—

1-60

2-29

—

E statisztikából, de egyéb hasonló vizsgálatokból is kétségtelenül kivilágít az a tény, hogy minél nagyobb a jövedelem, annál kisebb a tuberkulózis-halandóság. A tuberkulózis megjelenésének gyakoriságában tehát a munkabérviszonyok, a jövedelem, az anyagi tehetőség jelentős tényezőknek mutatkoznak.

A táplálkozás szerepe a szociális tényezők sorában ugyancsak jelentékeny, amikor olyan népkórsággal állunk szemben, mint a tuberkulózis, melynek lefolyása alatt, mint tudjuk, a szervezet nitrogén anyagcseréje általában zavarokat mutat, amikor a szervezet fehérjéinek kórosan nagyarányú szétesését tapasztaljuk.

Ha a társadalom különböző osztályrétegeinek táplálkozását tesszük tanulmány tárgyává, akkor azt látjuk, hogy e rétegek táplálkozásában jelentékeny eltérések mutatkoznak. A jobbmódú és magasabb műveltségi fokon álló rétegek táplálkozásában a szénhidrátok rovására növekszik a fehérjék és zsírok mennyisége, viszont a szegényebb néprétegek, nemkülönben még a kereső munkásosztály táplálkozásában is háttérbe szorul legfőképpen a zsír mennyisége, de igen jelentősen fokozódik a szénhidrátok mennyisége.