Fáy Aladár dr., ...: A hatósági orvos vezérfonal socialhygiénével foglalkozók: tisztiorvosok, gondozó orvosok, rendőrorvosok stb. számára (Budapest, 1926)
Dr. Parassin József: A népbetegségek elleni védekezés
Ill' Ezekben az esetekben a lakás teljes mértékben kedvez a köpetből porrá száradt, nyálkacseppekből a levegőbe került gümős csirák biológiai feltételeinek s mivel a bacillusok felvételére a legnagyobb mérvben a lakásban nyílnak lehetőségek, az egészségesek fertőződése annál bizonyosabb, minél huzamosabban tartózkodnak nyílt tüdővészesekkel ilyen lakásban. Ezt hangsúlyozni kell azért, mert szabadban a fertőzéstől nem tarthatunk s azt lakásban is csak fertőző gümős beteg teszi lehetővé. Különös értéket képviselnek a lakás szociális szerepére vonatkozólag Römer vizsgálatai. Mai klinikai, kórboncolás- tani és biológiai ismereteink alapján általánossá vált az a felfogás, hogy az első gümős infekció igen messze, a fiatal gyermekkorba vezethető vissza. Ez pedig a legnagyobb valószínűség szerint nem megy végbe másutt, mint a házban, a családon belül. Ha ez a primär infekció nem volt olyan masszív, hogy a legfiatalabb gyermekkorban a gyermeket elpusztítsa, akkor az enyhébb infekció kisebb gócok fejlődésére vezet csak, melynek kapcsán az egyén bizonyos fokú immunitásra tesz szert, mely őt újabb enyhe infekciókkal szemben védi. Ha azonban a későbbi korban újabb masszív infekciók érik az egyént, amilyenekre a rossz lakásviszonyok mellett gyakorta nyílik alkalom, a felnőttben kifejlődik a tüdővész. Rőhmer-nek az a nézete, hogy a tüdővésznek szinte egyetlen legfőbb oka a lakásban és családon belül végbemenő gyermekkori infekció. Vagyis az első infekciók csakúgy, mint a későbbi infekciók, túlnyomó számmal lakáson belüli fertőződések. A foglalkozás es munka hatása. Az egyes foglalkozások tuberkulózis-mortalitását szemlélve, kétségtelennek látszik az, hogy a foglalkozás, az egyén megélhetését biztosító munka befolyást gyakorol erre a halandóságra. Sőt vannak foglalkozások, munkaágak, melyeket egyenesen olyanoknak jeleznek, mint amelyek a tuberkulózisnak a speciális közvetítői. A kérdést azonban ilyen egyszerűnek itt sem mondhatjuk. Itt is egész sora vetődik fel az aetiológiai momentumoknak, melyek néha a legváltozatosabban szövődnek és teszik nehézzé az elbírálást. Tudjuk, hogy az alsóbb rétegekben már a legfiatalabb gyermekévtől kezdve igen nagy arányszámban kimutatható a fertőzöttség, mely a későbbi életévek még nagyobb számú látenciáinak a megalapozója. Ebből a lappangási szakból manifesztálódik a tuberkulózis, a tulajdonképpeni betegség a későbbi korban, abban az időben, mikorra az egyén
