Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)

Első könyv. Alaki és általános határozmányok - B) Közegészségügyi szolgálat a községekben

vizsgálatnak. Célszerű a nagyobb részeket szakaszokba, a szakaszokat pedig tételekbe osztani.

A főrészeket nagy római számokkal (I., II., III.) kell megjelölni, a szakaszokat nagybetűkkel (A, B, C.) a tételeket arab számokkal (1., 2., 3.); esetleg még kisebb tagozatokat, pontokat, kisbetűkkel (a, b, c).

A tételszámokat tekintet nélkül a főrészekre vagy szakaszokra, ismétlés nélkül, folytonos sorrendben kell az egész jegyzőkönyvön végig vezetni.

A boncolási eljárás minden mozzanatát és eredményét tüzetesen le kell írni; minden szervnél külön le kell írni a térimét, alakot, össze állást, szint, benné- ket, fényt, tapintatot stb. A kifejezések határozottak legyenek, pl. ne „sok“, vagy „kevés“ vér, hanem: 100 gramm, 50 gramm vér; ne „tenyérnyi“, hanem 15 cm. hosszú, 12 cm. széles, stb. Az egyes szervek állapotát közérthető szavakkal kell leírni, de diagnózist: mint lobos, gennyes stb. használni nem szabad.

A leletbe csakis leírás való, abban véleményt nyilvánítani nem lehet.

A jegyzőkönyvet befejezés, illetve aláírás előtt fel kell olvasni, a törléseket, szövegmódosításokat, toldásokat, a záradékban pontosan meg kell jelölni s a vizsgálat befejezésének pontos idejét (nap és óra) is ki kell tüntetni.

A jegyzőkönyvet aláírják a boncoló orvosok, a vizsgálat vezetője, a jegyzőkönyv-vezető s esetleg az azonossági tanuk is.

A véleményt vagy mindjárt a vizsgálat befejezése után, vagy behatóbb átgondolást igénylő esetekben, a vezető hatóság engedélyével, később is be lehet terjeszteni. A vélemény mindenkor a vizsgálat konkrét eredményeire támaszkodó s a ható71