Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)

Az egészségügyi közigazgatási jogforrásai

4

t.-cikknek a községi közegészségügyi szolgálatot szabályozó része (II. rész I. fejezet 139—152. §-ok) a megváltozott viszonyoknak már nem felelvén meg, hatályon kivül helyeztetett, s helyébe az 1908 : XXXVIII. t.-c. lépett. Ez utóbbi t.-cikk a közigazgatás jelenlegi elveinek és az átalakult társadalmi viszonyoknak megfelelően rendezte a községek (városok) közegészségügyi kötelességeit, a községi (városi) orvosok és bábák szolgálati viszonyait, teendőiket, jogviszonyaikat s szabatosan körülírja a községi (városi) egészségügyi bizottságok jogkörét és feladatait.

Ezen törvénycikkeken kivül az egészségügyi köz- igazgatás egy-egy fontosabb részletét külön-külön szabályozzák a következő törvények:

Az 1886 : V. törvénycikk; ez a Magyarország némely vidékén otthonossá vált s nagyobb mértékben elterjedt trachoma (egyptomi szembetegség) ellen való védekezés törvényes alapjait rakta le;

az 1887: XXII törvénycikk a védhimlőoltást fektette újabb és szigorúbb alapra; nevezetesen a már előbb kötelező első oltáson kivül az iskolás gyermekek és iparostanoncok újraoltását, s bizonyos körülmények között a felnőttek újraoltását is kötelezővé tette s minden e tekintetben tapasztalt mulasztásra szigorú büntetést szabott;

az 1898 : XXI. törvénycikk a nyilvános betegápolás költségeinek viselését, nevezetesen a kórházi, elmegyógyintézeti és községi ápolás költségeit, továbbá járványok folytán felmerült kiadások viselését szabályozza.

Ezen kizárólag a közegészségügy körébe vágó törvényeken kivül még számos törvénycikk tartalmaz tételes közegészségügyi rendelkezéseket, mint a kereskedelmi alkalmazottak baleset elleni védelméről, a kis-