Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)
Első könyv. Alaki és általános határozmányok - B) Közegészségügyi szolgálat a községekben
41 jednek ki. Ezeknek minden illetményét tehát ezután is a városok viselik. (Utas. 11. §.) b) Személyi pótlék. Ahol a községi (kör-) orvosnak e törvény életbeléptekor élvezett rendes fizetése 1600, illetőleg 1400 koronát meghaladja, ott az említett összegeket meghaladó fizetési többlet a nyugdíjba beszámítandó személyi pótléknak tekintendő, amelyet az orvos mindaddig élvez, amíg jelenlegi községi (kör-) orvosi állásában megmarad. Azt, hogy a községi (kör-) orvos által e törvény életbeléptekor élvezett illetményekből mennyi tekintendő rendes fizetésnek, a vármegye törvényhatósági bizottsága állapítja meg. A községi (kör-) orvos törzsfizetésén (10. §.) kívül a nyugdíjba beszámítandó személyi pótlékban jövőre is részesíthető. Ezt a községi orvosra nézve a község képviselőtestülete, a körorvosra nézve a főorvos, a főszolgabíró és a községek meghallgatásával a törvény- hatósági bizottság állapítja meg akként, hogy a községek hozzájárulása nélkül nem állapíthat meg nagyobb személyi pótlékot, mint amennyit az illető körorvos közvetlen elődje bírt, új körben pedig és ott, ahol a körorvos addig személyi pótlékot nem élvezett, amennyi ugyanazon törvényhatóságban a körorvosok által élvezett személyi pótlék átlaga. (Új Et. 12. §.) A személyi pótlékot (12. §.) és a több orvost tartó község amaz orvosainak egész fizetését, akiket a belügyminister nem nyílvánított a közegészségügyi szolgálat szempomjából szükségesnek (4. §.), a község (kör) viseli. (Új Et. 13. §.) Az orvosi kör egyes községeinek a körorvos személyi pótlékához való hozzájárulását a községekben kivetett állami egyenes adó nagyságának arányában a közigazgatási bizottság állapítja meg. (Új Et. 14. §.)
