Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Különös rész - A) A rendszer-bántalmak - A mellső oszlopok rendszer-bántalmai
94 szürke oszlopok nagy dúcait a gerincvelőben vagy a nyúlt agyban éri először. Ez okból jogosult a gerincvelő haladó izom sorvadásának (az atroíia muscularis progressiva spinalis) külön tárgyalása. Meg kell említenünk, hogy némely író a haladó izomsorvadásban egy elsőleges, főleg környi izombántalmat lát, a melyhez csak másodlagosan járul a mellső oszlopok dúcainakbántalma, amennyiben a folyamat az idegek mentén lopódzik a gerincvelőbe (Friedreich). A bántalom ilyen haladása azonban a WALLER-féle törvénynek ellent mond. A mozgató ideg elfajulása t. i. nem halad az izomtól a központ felé, hanem megfordítva. De ha íelveszszük, hogy az idegek és izmok mozgató és tápláló központjai nem ugyanazon dúcsejtek, hanem hogy a mozgató dúcsejtek mellett különös tápláló sejtek is létezhetnek, mint tápláló (troficus) központok, úgy nem szükséges, hogy a WALLER-féle törvénynyel ellenkezzék oly bántalom, mely elsőleges izomsorvadással kezdődik s a környből halad a központ felé. De miután a mellső oszlopok különböző dúcsejtjeinek jelentősége részben ismeretlen, tartsuk meg a szerzők többsége által vallott ama nézetet, hogy a haladó izomsorvadás a gerincvelőben, illetőleg a bulbusban ered. A haladó izomsorvadás első tünete többnyire egyik felső végtag, egy vagy több izmának sorvadása (többnyire a jobbé). A sorvadás először a kézen, a hüvelyk- és kisújj párnáján lép fel, azután néha évek után az alkaron (úgy mint a hüvelyk hosszú távolítóján és feszítőjén); majd a felkaron (először a delta-izmon); a folyamat tehát emelkedő; majd áttér a másik felvégtagra. Az alvégtagra igen ritkán és igen későn terjed a baj. A kéz sorvadásának Hayem szerint a 7. nyak és 1. hátcsigolya közti gerincvelő-részlet elfajulása felel meg. A bántalom többnyire részarányos részeket ér, habár nem egyenlő kiterjedésben. — Állítólag a sorvadást a baj kezdet szakában érzés- zavarok előzik meg. A sorvadást többnyire akkor veszszük észre, midőn a szomszéd izmok épek s az egymás mellett fekvő sorvadt és ép részek feltűnő ellentétet képeznek. Munka közben az izmok sorvadásuknak megfelelőleg gyengébbek, de úgy az izom, mint az ideg faradés ingerülete ép. De míg az izom idegének galván-ingerlékenysége rendes, az izmokon közvetlen .galván-ingerlésekor elfajulási rángás nyomaira találunk. Gyenge áram feltűnő lomha, tonicus Anod- és Kathod-zárási rángást ad, az An Z > Ka Z-nál (Erb). Csak a kifejezett sorvadás időszakában szűnik meg a faradés ingerlékenység és az izom-reflex.
