Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Különös rész - A) A rendszer-bántalmak - A mellső oszlopok rendszer-bántalmai
84 A (jYEBMEKEK GEEINCYELŐ-HŰDÉSE(Poliomyelitis anterior acuta infantum.) E bántalom különösen gyakori 1 —4 éves gyermekek között; de előfordul felnőtteknél is. Ezért a heveny gyermekhüdést megkülönböztetjük a felnőttek heveny gerincvelőhűdésétől. A különbség a szenvedő egyének életkorában rejlik. Leyden szerint a gyermekek heveny gerincvelőhűdése abban áll, hogy a mellső oszlopok szürke állományában apró elszigetelt, elzsiro- sodó gócok támadnak, ezek elkeményedésével a mellső oszlopok dűc- sejtei elpusztulnak. A felnőttek félheveny hűdése — poliomyelitis anterior subacuta adultorum — a nagy dúcok kiterjedt sorvadásából s a mellső oszlopok alap-állományának sorvadásából áll : A mellső szürke állomány többé-kevésbbé heveny lobja többnyire a nyak- vagy az ágyékduzzanatot éri, a hol e lobnak többnyire maradandó nyomait találjuk. A lob helye szerint az alsó vagy felső végtag majd egymaga, majd párosán hüdött (diplegia resp. monoplegia brachialis ; paraplegia resp. monoplegia) az alvégtagokon. A mellső gyökök is elfajultak és sorvadtak. A kórkép gyermekeknél s felnőtteknél csaknem ugyanaz, csak a gerincvelőnek a korral járó különböző növekvése és ingerlékenysége szolgáltat némi különbséget. A gyermekek hevenygerincvelő-hűdése előzmény nélkül erős lázzal és fejtünetekkel (nyugtalanság, tévengés s az aluszékonyság különböző fokával) köszönt be. Idősb gyermekek tagfájdalmakról panaszkodnak; rövid tartamú, többé-kevésbbé kiterjedt rángások keletkeznek; l—3 nap után e heves láztünetek megszűnnek, s ha ekkor a gyermeket felemeljük, veszszük csak észre, hogy végtagjai elernyedtek, lógnak s ő azokat nem tudja mozgatni. A hűdés többnyire gyorsan egymásután, egy, néha több nap alatt éri az alsó majd a felső végtagokat; néha a hűdést sem láz, sem fájdalmak nem előzik meg; a hűdés tovább nem terjed, sőt lassan ismét múlik. A hüdött izmok petyhüdtek, zsongtalanok, reflex nélküliek, de a végtag érzékenysége zavartalan. Leginkább az alvégtagok hűdöttek, sőt megesik néha, hogy csak egyes izomcsoportok, sőt egyes izmok szenvednek, e szerint azután a mozgászavarok igen sokfélék. A roham első heteiben a hűdés javul, különösen a felvégtagokban. De az ilyenkor
