Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
A gerincvelő-bántalmak kórisméje
A GERINCVELŐ BÁNTALMAK KÓRISMÉJE. A gerincvelő-bántalmak kórisméje manap a gerincvelőre vonatkozó bonctani ismereteink alapján lényegesen javult. Az egymást kiegészítő bonctani és fejlődéstani tanulmányok alapján, a kórbonctani kutatásoknak s az élettani kísérletek segélyével, sikerűit a gerincvelő látszólag bonyodalmas rostozatára világot vetni s azt rendszerbe foglalni. Miután a megbetegedett gerincvelő tünetei kevésbbé függenek attól, hogy az őket előidéző bántalom mily természetű, hanem inkább a betegség székhelyétől a gerincvelőben valamint attól, hogy mily fokban szenvednek bizonyos gerincvelő-rostok vagy sejtek, és hogy a bántalom a gerincvelőt hosszában és széltében mily terjedelemben érte, — természetes, hogy a gerincvelő bonctani viszonyainak ismerete, a biztos kórismének nélkülözi)etlen feltétele, s rövid tárgyalása kívánatos. A bonctan után a gerincvelő élettani tüneteit soroljuk fel röviden, s ezt követőleg a gerincvelőbetegségek általános zavarait tárgyaljuk ; e tünetek taglalása után könnyű lesz az egyes gerincvelő-bántalmak jellemző kórképét összeállítani.
