Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - Működés-zavarok - Mozgászavarok
50 észlelhető. Epúgy a beteg oldal ín-reflexének vizsgálatakor reflexrán- gás jelentkezhet az ép, nem kopogtatott oldalon. Továbbá tapasztalhatjuk, hogy egyoldalú bántalom után támadt állandó zsugorodásoknál (féloldalú hűdés, görcsös gerincvelő-hüdés) az ép oldal reflexei is nagyobbak, sőt azon zsugorodások is fejlődtek. Ezt úgy magyarázhatjuk, hogy a beteg oldal kórosan izgatott szürke velőállománya az eresztékrostokon által az ép oldallal kapcsolatban van s erre az igalom átterjed. Gerincvelő bántalomban szenvedőknél a betegség természete szerint többféle jellemző Járásmódot ismerünk. 1. A hűdéses (paralyticus és pareticus) járás. A beteg a gyengült vagy hűdött lábat maga után vonja, a lábhegy a földet súrolja. (A pyramis-rostok bántalmánál.) 2. Az összrendezetlen (atakticus) járás. A beteg lábait magasra emeli, majd térdét kifeszítve, lábát maga elé veti és sarkát dobbanva teszi le, szemeivel ellenőrzi járását (a hátsó kötegek alaprostainak bántalmánál). 3. A görcsös (spasmodicus) járás. A kifeszűlt comb csak nehezen emeli járásra a lábat, mintha az a földhöz tapadt volna; a végtag minden emelésénél a törzs kissé oldalt vagy hátra dől. (Oldal- kötegek bántalmánál, görcsös hűdéseknél.) 4. A pyramis-pályák és a hátsó-kötegek együttes bántalmánál a hűdéses járás a túlnyomó, s ilyenkor a szemek aggódva őrködnek a járás felett (Westphal). Gyors menésnél az összrendezetlenség is feltűnő. Ha e járásoknál a felvégtagok épek, úgy a baj székhelyéül a hát-ágyéktáj at kell tartanunk. AZ ÉRZÉS VIZSGÁLATA. A testnek csaknem minden szerve érzékeny. Legérzékenyebb a bőr s a nyákhártya; kevésbé érzékenyek az inak, az izmok és a zsige- rek. — Az érzést keltő ingerek fokozódása mindenütt fájdalmat ébreszt. A tapintó érzék által a testek alakja jő tudomásunkra; legfinomabb tapintású újjunk, tenyerünk és talpunk. Ha a beteg bőrét felületesen, gyengéden érintjük hegyes, gömbös, tompa, érdes és
