Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)

Általános rész - A gerincvelő mint a visszahajlás központja

38

kéz nyugvó helyzetében észlelhető s ennyiben különbözik azon görcsös remegéstől vagy rázkódástól, a mely a sokgócú velőkeményedésre jellemző, s a mely akart mozgások kivitelekor különösen erős.

A görcs.

A görcs akaratlan izom-összeliuzódás (rángás). Ha ily akaratlan összehúzódások izomcsoportokat lepnek meg vagy ha az egész testet ellepik, convulsióknak neveztetnek. Megkülönböztetünk rángó és tonicus (állandó, tartós) görcsöt, a szerint, a mint a görcs egyes gyors rángásokban nyilvánul vagy a görcsösen összehuzódott izom ezen állapota többé-kevésbbé hosszantartó pb az izomderménél, (tetanusnál.) A rángó-görcsök legszebb példája a méhszenvnél és a Yidtáncnál fordul elő.

A rángó-görcsök oka többnyire agybántalom (így a görcs tünetét képezi a Varolhíd — e görcsközpont — vagy a mozgató agyteker- vények bántalmának). Vagy pedig a görcs oka oly ragályos betegség, melyben az agy is szenved, nagy vérszegénység az agyban, vagy környi idegbántalom.

Féloldalú györcsök oly izgalmat okozó elváltozások jelei, a melyeknek székhelye a mozgató agyközpontok táján van ; ezen izgalmak a pyramisrostok mentén a test ellenoldalára jutva, ott görcsöket váltanak ki. Az ugrógörcs (spasmus saltatorius) ^zoo egyedüli görcsnem, melyet a gerincvelő fokozott reflex-ingerlékenységének kell tulajdonítanunk. Kimerítő hevenyfertőző bántalmak következménye s abban áll, hogy a mint a beteg talpával a földet éri, szökelő mozgást kénytelen végezni.

Fokozott izomzsong, mely a végtagok merevségéig, zsugorodásáig, sőt derméjéig fokozódhat, a mellső oldalköteg keményedésénél észlelhető. Ilyenkor a behajlított végtagok helyzetükből ki nem mozdíthatók, mert összes izmaik zsugorodottak. Míg ellenben izomsorvadás folytán zsugorodott végtagok zsugorhelyzete fokozható, mert az ellentett izmok ellenállása megszűnt. A legsúlyosabb görcsalak a derme (tetanus, mely a gerincvelő szürke és fehér állományának toxicus bántalma). Vele mindig állgörcs (trismus) jár, kivéve a strychnin mérgezést, a hol ez hiányzik vagy csak igen gyenge. A tetaniát (a véredényekre gyakorolt nyomásból eredő intermittáló tonicus görcs) annak kell tulajdonítanunk, hogy a mellső szarvak az együttérzőideg által erélyesen izgattatnak (Weiss).

Athetosis. «Athetosis alatt Hammond szerint mozgásban nyilvá-