Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - Bonctan
21 taik a gerincvelő külömböző magasságában kereszteződnek és hogy ezzel arányosan apad tömegük. WoRoscmLOFF-nak házinyulakon és Weiss- nek kutyákon tett vizsgálatai szerint a gerincvelő mindkét fele bír mindkét testtel számára mozgató rostokat. Ebből magyarázhatjuk meg azt, hogy a gerincvelő egyik felének átmetszése után a bántalmazott oldal teljes hüdése mellett a másik oldalon is kisfoku hüdés következik be, továbbá ebből érthetjük meg azt is, hogy néha féloldalú gerincvelő-betegségnél (oldalköteg-keménye- déssel) vagy agybeli gócbántalomnál az alvégtagok páros hüdése lép fel; továbbá azt, hogy ha az agyféltekékből jövő pyramis-rostok teljesen elpusztultak is, az ellenoldal alsó végtagja működésre képes lehet, mi csak úgy magyarázható meg, (Flechsig) ha felveszsziik, hogy a pyramis- rostok a mozgásvezetésnek nem kizárólagos, hanem csak részben közvetítői. A pyramis-rostok tápláló központja e szerint az agyban van; a rostok végpontai pedig a dúcsejtek, a melyekkel azonban összeköttetésük közvetett, meri míg a rostok, ha átmetszetnek, a vezetés megszűnésének helyétől lefelé elfajúlnak, addig a mellső szarvak dúcsejtei, a melyekkel e pyramis-jiályák (a köztük kapcsot képző idegrosthálózat által) összefüggenek, el nem fajulnak; így tehát e dúcoktól eredő s az izmokban végződő tengely fon alak s az izmok maguk sem fajúinak el. Ellenben a mellső gerincvelő-gyökök (a mozgató rostok) tápláló központja a mellső szarvak nagy dúcaiban fekszik. A következő vázlat (22. lap 4. ábra) a pyramis-rostok lefutását érzékíti. A kisagy-oldalköteg-rostok (k. 3. és 5. ábra) részben az oldalkö- tegek hátsó felének egyéb rostrendszerei között haladnak egyenkint elszórva, részijén pedig mindenik gerincvelő-félben egy tömör köteget képeznek, a mely az ágyékgerincvelőbeni fellépésétől felfelé a nyúlt- agyig folyton nő; e rostok a Clarke-oszlopokban erednek s így a gerincvelő szürke állományát összekötik a kisagygyal; e rostok a központ felé vezetnek s a gerincvelő átmetszése után a metszés felett fajúinak el. Működésük ismeretlen. A mellső köteg alaprostai (b. 3. ábra 20. lapon), valamint az oldalkötegek (e és f) részlete közel viszonyban van a mellső gyökökhöz; így b és f köteg gyarapszik vagy apad a szerint, a mint az illető gerincvelőrészletből több vagy kevesebb mellső gyökrost ered; tehát e rostoknak úgy eredete mint vége a gerincvelőben van. Ezek a szürke állomány mellső szarvainak kisebb-nagyobb részletei összekapcsolására
