Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Beosztás - III. Csoport. A gyomornak általános neuropathiák által feltételezett idegbántalmai - A) A gyomor neuropathikus érzési zavarai

a tápfelvétel fokozott ingere nélkül is fellépnek. Ez ep oly minőleges eltérése az éhségnek nevezett rendes érzésnek, mint akár a bőridegek rendellenes érzései, midőn azok bizsergés, hangyamászás, égés, viszketés alakjában jelentkeznek. Az étvágy rendellenes érzése alatt pedig azt értem, mit a szerzők az említett synonymák alatt egybefoglalnak, t. i. a szokatlan tápok, bizonyos izgató szerek, avagy emészthetlen anyagok után való beteges vágyakodást. Hogy ezen állapotoknak egységes és pontos terminológiája legyen, bátor volnék a tiszta éhség érzetének minőleges változására a dysorexia, az étvágyéra pedig a psendorexia nevet javasolni azon meggyőződésben, miszerint mindkét kifejezés kényszer nélkül és tüzetesen fejezi ki az általuk jelölt fogalmakat.

A parorexia, mely mind e két alakot magában foglalja, kevés kivétellel neuropathikus talajon tenyésző tiszta neurosis, s így kiváló- lag a nőnem bántalma. Már a serdülés és terhesség élettani állapotaiban találkozunk eczet, fűszerek, kréta, mész utáni sóvárgással, melynek néha — mint czélszerű ösztönnek — jogosultsága el nem vitázható. Ezen állapotokban, valamint sájDkórnál, méhszenvnél, s némely még a neuropathiák körébe tartozó elmebajoknál azon ferde étvágy kórosan annyira fokozódhatik, hogy emészthetlen, sőt utálatos anyagokat kíván meg a beteg. Ezen állapot mulékony lehet vagy tartós, s foka és tartalma szerint többé kevésbbé káros következménynyel bírhat. Heusinger először méltatta, Hirsch 1 j)edig alaposan tárgyalta a színes emberfajok, különösen a négerek egy idevágó betegségét, a geophagiát. Az ebben szenvedők ugyanis rendes táp helyett agyagot, meszet, vakolatot, homokot, fát, hamut stb. esznek, és saj átlagos chloro-anaemikus senyvet mutatnak. A bántalom lényege szerint az éhségi idegek neurosisának tekinthető, mely férfiaknál epúgy fordul elő, mint nőknél. Legyen elég ezen kóralakokra rámutatni ; saját tapasztalatom súlyosabb idevágó esetekről nem lévén, az olvasót bővebb felvilágosítás iránt az irodalomra utalom.

Az éhségérzet zavarainak három osztályát, az an-, hyper- és parorexiát, önálló kóralakok gyanánt tárgyaltuk, miután azok sok esetben tényleg tisztán határolt kórképekben szoktak fellépni. Azonban megjegyzendő, a mi ezen fejtegetések folyamában már úgy is kiderült, hogy ezen állapotok egymással különféle combinatiókban is mutatkoznak. Egy súlyos ideges anorexiában szenvedő beteg, mint

1 Hanilb. d. historisch-geographischen Pathologie,