Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Beosztás - III. Csoport. A gyomornak általános neuropathiák által feltételezett idegbántalmai - A) A gyomor neuropathikus érzési zavarai

keveset csökken. A szervezet, úgy látszik, lassan megszokja a ke- vesbedett kiadás kisebb mérvű pótlását, mint ezt más ideges és hysterikus állapotoknál is észlelhetni. Kezeltem 3 év előtt egy fiatal leányt, ki hónapokon keresztül állandó méhszenvi trismusban szenvedett, melyhez időnkint dermeszerű görcsök csatlakoztak. Állandóan ágyban feküdt és a csukott fogsor hézagai között beöntött tejjel táplál* tatott silányan. Daczára ennek jó színben volt, zsírpárnája alig apadt. De nemcsak a tápláltság nem csökken gyorsan, hanem, az említett szerzők egyértelmű bizonysága szerint, még az izomerő is eleg sokáig megmarad. A betegek némelykor annyira nyugtalanok, hogy szünet nélkül járkálnak, s gyakran nagy sétákat tesznek. Fenwick egy betege ingerült állapotában folyton vasúton utazott ide s tova minden czél nélkül.

A psyche bizonyos íerdesége, ep úgy, mint nagyobb fokú hysteriánál, itt is megvan. A lelki állapot leírását Laségue részletes tárgyalásaiból röviden közlöm. A beteg megvetőleg Ízleli meg a tápokat, melyekkel erősen kínálják és azt hiszi, most már eleget tett. Ha még egy falatra unszolják, egészen fellázad, mert nem akarja hinni, hogy ő maga is járulhat valamivel baja javulásához. Semmit sem enged, nehogy egy beteg helyzetéről egy szeszélyes gyermek álláspontjára szoríttassék. Lassan-lassan ártalmassá lesz a háznál való tartózkodás; a családnak, barátoknak kérelmei, az aggodalmas megfigyelés, az örökösen a betegséggel foglalkozó beszédek, mind együtt fokozzák a bánfáimat.

A beteg makacskodó és magába zárkózott lesz, minden beszéd kárba vész ; szerinte maga tudja legjobban, mi legjobb neki; mondja, hogy sohasem érezte magát jobban. Megelégedett vagy legalább is közönyös (mint ezt hysterikus köhögés vagy hűdésben szenvedőknél is észlelhetjük); ellentétben azokhoz, kik az emésztési szervek dyspep- tikus vagy szervi bajaiban szenvednek, és maguk akarnak magukon segíteni, folyton új tápokat keresvén, melyeket eltűrhetnek; de ellentétben az örökké panaszkodó rásztkórosokhoz is; kik szeretik, ha szánakozunk rajtok. Ilyen anorexiában szenvedők inkább elme-, mint gyomorbetegeknek látszanak.

A bántalom kezdő és manifest szakát előbb-utóbb a kimerülés stádiuma követi. A nyugtalanság megszűnik, az izommozgás lehetetlen, a beteg csontig lesoványodik, ágyhoz szegzett. E mellett Gull szerint az ütérlökés és légzés lassúbb, a hőtermelés csekélyebb. Az alsó végtagok vizenyője ily foknál nem ritka. Ha már ennyire van a beteg.