Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)
Beosztás - II. Csoport. A gyomor reflectorikus idegbántalmai
44 gyomorgörcs, s a mozgási zavarok a hányás alakjában. De kétséget sem szenved, hogy sok agyi, gerinczagyi s különösen méhi reflex- zavaránál a gyomor sajátos érzékenysége is változást szenvedhet anorexia és farkaséhség alakjában, nemkülönben közönséges érzékenysége, és pedig ismét különösen ivarszervi ingereknél, nemcsak idegzsábás alakban, mint cardialgia, hanem a gyomor túlérzékenysége alakjában is. Hogy ama sokféle dyspeptikus bántalom, melyet a gyomor bonyolultabb reflexneurosisainál felemlítettünk, az elválasztás direkt megváltozásán alapulnak-e, vagy csak edénymozgató befolyások, vagy érzékenységi zavarok következményei, vagy mint a rendes gyomorperistaltika zavarát kell-e felfogni, azt a hiányos élettani alap és mindezen működések egymástóli függősége miatt megállapítani lehetetlen. Annyi bizonyos, hogy reflectoricus befolyások jelentékeny és tartós dyspepsiát okozhatnak, tehát oly állapotot hoznak létre, mely nem könnyen képzelhető el a gyomornedv minő- és mennyileges elváltozása nélkül. Tehát csak azon mintegy akadémikus kérdés marad fenn, mely inkább akórbuvárt, mint a klinikust érdekli, vájjon a gyomornedv ezen változása a reflectorikus izgatás közvetlen következménye-e, vagy csak közvetve támad a gyomor mozgása, vértartalma és érzékenységének zavarai által. Azok alapján, miket az élettani előzményekben a többi mirigyelválasztásokra ható pontosabban tanulmányozott befolyásokról és némely magára a gyomor-elválasztásra befolyó kétségtelenül ideges hatányról szólottunk, több mint valószínűnek tartjuk, hogy a gyomornedv-elválasztásra direkt idegbehatás létezik. Ez állítást hatalmasan támogatják Kretschy 1 kísérleteinek egyes eredményei, melyeket egy gyomorsipolyos betegnél nyert. 0 ugyanis azt találta, hogy az emésztő gyomorban a savképzés fokozata bizonyos szabályt követ, olyképen, hogy az egy órával a gyomoremésztés vége előtt a maximumát éri el, s azután gyorsan a közönbös vegyhatásig siilyed. Ezen normalis savgörbe a hószám közeledtével ingadozni kezdett, és a havi vérzés egész tartama alatt annyira megváltozott, hogy a gyomorban egész nap sem volt közömbös vegyhatás. A hószám bevégeztével aztán a rendes viszony újra visszatért. Ez bizonyára döntő bizonyíték arra, hogy az elválasztásra távoli folyamatok reflex utón befolyhatnak Fleischer 2 kísérletei a gyomor 1 Deutsches Archiv f. kiin. Medicin. 18. Bd. Berliner kiin. Wochenschrift. 1882. Nr. 7.
