Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)
Élettani előzmények
17 adata, még sem szenved kétséget, hogy a felvett folyékony és a megemésztett szilárd anyagok egy része, már a gyomorban szívatnak fel. Ezen működése a gyomornak az egyedüli, mely nein áll közvetlenül idegbefolyás alatt. Ennél a beivódás, átszürődés és diffusio phy- sikai erejei működnek, persze hatalmasan támogatva és talán csak a felhámok vitalis működése által lehetővé téve. Különösen az olv nehezen diffundáló fehérnyéknek az élet fen- tartására annyira fontos felszivatása, nem képzelhető a felhámok specificus ereje nélkül. Ha ezek kóros folyamatok által (cholera) elpusztíttatnak, akkor a központ felé hatoló nedváramlat, a felszívódás, szintén meg van semmisítve és az ellenkező irányú áramlat, az átiz- zadás (transsudatio), lép helyébe. Bernard 1 a gyomor és belek felhámjait valódi elválasztó mirigyeknek tartja, melyek a megemésztett tápanyagokat magukba felveszik, ott feldolgozzák, és így feldolgozva, mint emésztési váladékot (secrétion digestive) a vér- és nyirkedényeknek adják át; így tehát a felszívódás nem oly egyszerű folyamat, mint milyennek azt közönségesen veszik. Csak ebből magyarázható meg, mondja a nagy búvár, a vérnek vegyi állandósága különböző táplálkozási módnál. 0 ezen emésztési elválasztást a belső elválasztások közé sorolja, melyek a vért képezik, mint a lép, a nyirkmirigyek, a pajzsmirigy (melyekhez még a máj és a csontvelő sorolandó), ellentétben azon mirigyekkel, melyek váladékukat kifelé ömlesztik. BERNARD-nak ezen állítása, szerintem, újabb kísérleti adatok alapján, hatalmasan támogattatott. így Hofmeister a kimutatta, hogy a gyomor és belek falai, az emésztés által képezett peptonokat kétszernél is nagyobb mennyiségben tartalmazzák, mint a vér; miből azt lehet következtetni, hogy a peptonok ezen eltűnése vagy azok vegyi elváltozása kell, hogy az emésztési csatorna nyákhártyájában történjék. Ezen felül számos kísérlet által kimutatta, miszerint emésztő állatok gyomra azon képességgel bír, hogy a nyákhártyájában létező peptonokat úgy módosítják, miszerint azok többé ki nem mutathatók, mit csak a hámsejtek vitális működésére lehet visszavezetni. Hogy itt is a beidegzésnek bizonyos befolyása nem tagadható, 1 2 1 Physiologie générale. 2 Zeitschrift für physiologische Chemie. 6. Bit. «Berliner klinische Wochenschrift», 1883. Nr. 3. Dr. Stiller B. Az ideges gyomorbántalmak. -
