Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)
Élettani előzmények
10 igyekszünk az olvasónak és magunknak áttekintést nyújtó összefoglalást nyújtani. De ha meggondoljuk, hogy a bolygó ideg a szerveknek mily nagy területén uralkodik, mily hatalmas pályáját képviseli a légzési, keringési és emésztési készülékekhez járuló érző, mozgató, edémrmozgató, gátló s valószínűleg elválasztási hatányoknak is, és ezen pálya elvágása mily seregnyi zavart zúdít fel egyszerre; ha fontolóra veszszük, hogy ez valamint vetélytársa a gyomor beidegzésénél, a plexus coeliacus, mily messze elágazó összeköttetésekbe lép számos más idegpályával, melyeknek befolyása a vágus és sympathi- kusnak a gyomorban és a gyomron kívül egymással való bonyolult összeköttetése miatt, egyelőre és bizonyára még sokáig, oldhatlan marad ; végre, ha szem előtt tartjuk, hogy a sima izomsejtek idegeihez intézett kísérleti felhívásra egyáltalában nem felelnek oly pontosan és egyértelmüleg, mint a harántcsíkolt izomrostok szokták; ha mindezeket tekintetbe veszszük: alig fogunk csodálkozni, hogy oly kitartó és különböző oldalról ismételt kísérletek is oly kevés eredményre vezettek. Ép az újabb buvárlatok látszanak a vágusnak és sympathikusnak a gvmmor-elválasztás és mozgásra való befolyását oly megfoghatathin csekélynek feltüntetni, hogy e vizsgálatok eredménye után majdnem zavarba jövünk, hogy hol keressük hát a szemünk előtt folyton nyilvánuló gyomor-beidegzési folyamatok forrását. Mert daczára annak, hogy az oly hatalmasan szembetűnő vágust és plexus coeliacust a kísérletek úgy háttérbe helyezik, a mindennapi élettani és kórtani tapasztalat arra utal, hogy e tekintélyes és bonyolult idegkészüléknek mérvadó befolyással kell bírnia a gyomorműködésre. S e tapasztalatból azon következtetést vonhatjuk, hogy a kísérleti élettan e téren a fent kifejtett okoknál fogva még nem adhat teljes felvilágosítást, és még nem mondta ki utolsó szavát. Türelmesen várunk erre, de addig is a mindennapi tapasztalat előtt szemet nem hunyunk. S ez arra tanít bennünket, hogy a gyomornak minden működése tényleg idegbefolyáson alapúi. A mi mindenek előtt az éhség közérzetét illeti, mely a szervezet szükségletét fejezi ki az elhasznált anyagok pótlására, ez a gyomoridegekben van lokalizálva, minthogy a gyomorban érezzük, s minthogy innen csillapítható s pedig nemcsak hatásos pótszerek, hanem — legalább rövid időre — emészthetlen anyagok által is. Mindkét esetben tehát a gyomorbennék egyenesen az éhségidegekre vagyis a gyomor sajátos érző idegeire hat, még mielőtt a test anyagveszteségének pót-
