Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Élettani előzmények

ÉLETTANI ELŐZMÉNYEK.

Mielőtt a gyomoridegek működési zavarait tárgyalnék, biztos alap nyerése végett czélszerűnek tartjuk ezen működések élettanára egy pillantást vetni. A gyomrot tudvalevőleg a bolygó és az együttérző ideg látják el. A bal vagus kizárólag a gyomor mellső oldalát idegzi be, hol a plexus gastricus anteriort képezi, melynek végágai a gyomor egész mellső felületén szétterülve, a sympathicus napfonatának bal oldali ágaival sokszorosan összefonódnak. A jobb bolygó ideg rostjainak csak egy harmadrészével, mely a hátsó gyomorfonatot képezi, látja el a gyomor hátsó felületét, s a sympathicus rostjaival többszörösen összefonódik; mig rostjai legnagyobb része a jobboldali félholdképű dúczból jövő ágakkal való folytonos anastomosis között a máj, lép, hasnyálmirigy, vese, mellékvese és vékonybélhez megy (Luschka). Ezen bonyolult boncztani viszonyokat az élettani adatok sem világítják meg kellőleg, a mennyiben ezen complikált idegkészülék egyes részeinek működései távolról sincsenek még kikutatva.

Kísérletileg sok búvár (Budge, Weber E., Mayer) kimutatta, hogy a bolygó ideg a gyomorhoz mozgató rostokat visz, a mennyiben sikerült nekik ezen ideg izgatása által peristaltikus, néha tetanikus gyomormozgásokat előidézni. Longet ezen hatást csak emésztés közben vagy mérsékelten telt gyomor mellett látta, de soha sem, ha a gyomor üres vagy csak gázokkal tele volt. Némelyek, mint Sanders és Braam-Houckgeest, különbséget véltek találni e hatást illetőleg, ha a jobb vagy bal vágust izgatták. Iyétli és Thanhoffer a vagus villamos izgatása által peri- és antiperistaltikus mozgásokat, valamint tonikus összehúzódásokat észleltek az üres gyomron is; ők szinte a bal vagus erélyesebb hatását tapasztalták. Bonsdorff és mások kísérleteik nyomán határozottan kétségbe vonják a bolygó idegnek a gyomorra való mozgató befolyását.