Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)
IV. A massage alkalmazása a sebészetben
azonnal, minden hosszas előkészületek és költséges apparátusok nélkül lehetséges; hogy továbbá a beteg mellette mozgással járó napi foglalkozásait végezheti, sőt ezek egyenesen egy részét képezik a gyógv- el járásnak. A heveny izomcsúztól lényegesen különbözik az idült izomcsúz, vagy idült izomlob, myositis chronica, kórképe, a mely vagy egy heveny izom-csúzroham maradéka, vagy pedig minden heveny kórtünet nélkül lassan, alig észrevehetőleg fejlődött. Az izomrostok közt színtelen savós, vagy kocsonyás izzadmány lép fel, az izomállomány szürkéssárga, a hossz- és harántcsíkolat eltűnik, zsírgvöngyök lépnek fel s az izom helyén hosszabb idő múlva hegszövet, az úgynevezett csúzos izomheg található, a mely az izomban újjal kitapintható. Néha egész izomcsoportok vannak megtámadva és teljes-teli ily csúzos hegekkel, mintha söréttel lennének tele lőve. Természetes, hogy ezen heges megszakasztásai az izom összehuzékony állományának működését nagyon hátráltatják, hogy idegek mentében fekve azokra nyomást gyakorolhatnak és zsábaszerű fájdalmakat idézhetnek elő. A bántalom néha az egész végtagok izomzatút lepi el. A beteg a végtagot nem használja, az izomzat parseticus lesz, lassankint zsugorodnak egyes izomcsoportok, izületi zsugorok képződnek, a végtag csontváza is visszafejlődik s a fájdalmak a beteget a végsőig legvötrik. Ily súlyos esetekben a legenergicusabb massage, szövetkezve meleg fürdők- vagy PniESKiTz-féle begöngyölésekkel, továbbá faradi- disatióval az egyedüli eljárás, a mely az izomzatban levő hegeket felszívódásra bírhatja, az izmoknak teljesen lerontott működésképességét feléleszti s a végtag működését újra helyreállítja. 11. Inhüvelylob. Az újjak, különösen a hüvelyk, ritkán a mm. peronei ínhüvelyei, túlságos megerőltetés, máskor állítólag meghűlés következtében meggyulladnak. Az ínhüvelyek, valamint az inak felülete vérdúsabb s fedve van vékony rostonyaczafatokkal, a melyek az inak mozgásai alkalmával egymáshoz dörzsölődnek s érezhető horzsolást, sőt hallható zörejt okoznak. A megtámadott inak mozgása a betegnek fájdalmas, sőt munkaképtelenné teszi. Magára hagyatva ezen neme az ínhüvely- lobnak soha genyedővé nem lesz, hanem kellő nyugodalom mellett önként is meggyógyul. Csakhogy a gyógyulás ilyenkor lassan történik ; a beteg végtagját addig nyugalomban kénytelen tartani úgy, hogy
