Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)

IV. A massage alkalmazása a sebészetben

Legrosszabbúl a beteg hosszas nyugalom után érzi magát úgy, hogy a torticollis-nál reggel a nyak, a lumbagonál pedig a derék legmerevebb. A nap folyamán a merevség enged, hogy másnap reggelig ismét fokozódjék. Maga ezen körülmény is azon gondolatra vezethette az észlelőt, hogy az izomesúznál a nyugalom a bajt fokozza s csakugyan a nép közt elterjedt házi gyógymódok az izomesúznál többnyire mozgáson vagy kenőcsök bedörzsölésén alapulnak. Martin 1837-ben már figyelmeztette a lyoni orvosokat arra, hogy a heveny lumbago és ferdenyak leggyorsabban massage-al és mozgással gyógyítható meg, de szavait túlzásnak tartották és ismét elfelejtették.

Miután a vizsgálat az izomcsúzt kétségkívülivé tette, a beteget oly helyzetbe hozzuk, a melyben a beteg izomcsoport minél inkább ellazúl s miután az egész tájat valamelycsuszamlós anyaggal bekentük, elkezdjük a beteg izom feletti bőrt enyhén simogatni úgy, hogy kezünkkel körkörös alakokat Írunk le. Ezen simogatás nagyobb nyomással végezve a felületesebben fekvő izom érzékenységét alábbszállítja. Lassankint nagyobb erőt alkalmazunk s az izmot egész kiterjedésében ujjhegyekkel vagy az egész tenyérrel megdörzsöljük. A dörzsölést az izomnak központ felé irányult részén kezdjük s egy-egy rész megdörzsölése után mindig központi irányban simogatásokat végezünk. Ezután az izomnak a környék felé határos részét dörzsöljük meg, míg lassankint az egész izmon végighaladtunk. A midőn ezen eljárást megkezdjük, a heteg az enyhébb dörzsölésre is fájdalmat külöl. Az izomnak végigdörzsölése után az érzékenység tetemesen alábbszállott s az izom az enyhébb gyúrást nagyobb fájdalom nélkül eltűri. A gyúrást is a központi részen kezdjük s időnkint azt központi irányú simoga- tásokkal felváltva, haladunk a környi részek felé úgy, hogy egy kis izomszakaszt sem hagyunk ki a meggyúrásból. A gyúrás változik aszerint, a mint felületesebb vagy mélyebb, vékonyabb vagy vastagabb izompamattal van dolgunk. A felületes fekvésű sternocleido mastoideust, vagy a m. cucularis felső szélét a hüvelyk és a mutatóujj, vagy a hüvelyk s a többi 4 ujj közé foghatjuk s meggyúrhatjuk, megmorzsolgat- hatjuk (ábra 5), míg a mély fekvésű háti izmokat fel nem emelhetjük a csontos alapról, hanem azokat egész ököllel, az ökölre szorított kéz négy ujjának 1-ső vagy :2-ik perczeinek feszítő felületével kell erélyesen nagy erő kifejtése mellett meggyúrni, a mint azt a ill. lapon a 4-ik ábra mutatja. Mindkét esetben a gyúrást elvégezhetjük a nélkül, hogy a betegnek jelentékeny fájdalmat okoznánk, míg a gyakorlatlan és nem óvatos kezdő betegénél másnap mutatkozó kék foltok tanú-